
Marokkó déli részén, a Szahara szélén fekvő Mhamid város és a környező oázisok valaha virágzó, zöld területek voltak, ahol a Drâa folyó biztosította a vizet az emberek, növények és állatok számára. Mára ez jelentősen megváltozott... Eltűnhetnek az oázisok?
Az oázisok gyorsan pusztulnak: a Drâa folyó kiszáradt, a csapadék drasztikusan csökkent, a datolyapálmák elsorvadnak, és az emberek elvándorolnak. A homok lassan visszahódítja a mezőket, a gazdák kétségbeesetten próbálják megmenteni a földjeiket napelemes szivattyúkkal, de ez hosszú távon tovább károsítja a talajt.
Az oázisok az évezredek során rendkívül összetett ökológiai és mezőgazdasági rendszerekké fejlődtek, ahol a datolyapálmák árnyéka alatt több szinten termesztenek különböző növényeket. A rendszer azonban törékeny, és az éghajlatváltozás – a melegedés, szárazság, erdőtüzek és vízhiány – alapjaiban veszélyezteti fennmaradását. A múltban ezek a közösségek összefogással gondozták öntözőrendszereiket és ültetvényeiket, de ma már kevés ember maradt erre.
Bár a helyzet súlyos, néhányan kísérleteznek új módszerekkel, hogy megállítsák a sivatag terjeszkedését és megőrizzék az oázisok hagyományos kultúráját. A datolyapálma megmaradása kulcsfontosságú ehhez, erre épül a teljes rendszer, mert nélküle sem az emberek, sem az ökoszisztéma nem tud fennmaradni.
Forrás: nationalgeographic.com
Nyitókép: Shutterstock/Lenar Musin