
A zöld, gondozott gyep mára sok ház körül természetes látványnak számít, de valójában nem volt mindig ilyen elterjedt. A 17. századi Európában a gyep a gazdagság jele volt, mivel csak a módosabbak engedhették meg maguknak, hogy a földjüket ne hasznosítsák termelésre.
Amerikában a gyep a külvárosi otthonok elengedhetetlen részévé vált, bár munka van vele, és a fenntartása sem olcsó mulatság. Ez a hagyomány világszerte elterjedt, de ma már egyre többen kérdőjelezik meg, hiszen a gyep- bár növénytakaró - messze nem hoz annyi hasznot, vagy szépséget, mint az őshonos megoldások.
A gyepfenntartás komoly környezeti hatásokkal jár. Rengeteg vizet igényel – az Egyesült Államokban például naponta 34 milliárd liter víz megy el a gyep öntözésére, olyan régiókban is, ahol súlyos vízhiány van. Emellett sokan műtrágyákat és növényvédő szereket használnak a fű zölden tartására, ezek pedig szennyezhetik a vizeket, károsíthatják a talaj élővilágát, sőt akár az ivóvizet is veszélyeztethetik. A gyep ráadásul biológiailag szegényes környezet: mivel általában csak egyféle, nem őshonos fűből áll, kevés táplálékot és élőhelyet biztosít a beporzóknak, mint például a méheknek és lepkéknek – találóan nevezik ökológiai sivatagnak.
Ezzel szemben az alternatív megoldások – például az őshonos növények használata vagy a vadvirágos rétek kialakítása – nemcsak kevesebb vizet és vegyszert igényelnek, hanem segítenek visszaállítani a biodiverzitást is. Olcsóbb, egyszerűbben lehet telepíteni, nem igényel különösebb gondoskodást, cserébe azonban a beporzókat behozza a kertükbe. Ezzel a gyümölcsök és a dísznövények is nyernek, a rovarokról nem is beszélve, nem utolsó sorban a legyeken kívül más, sokkal érdekesebb kerti rovarral is találkozhatunk.
forrás: whatisgreenliving.com
Nyitókép: Alle04 / Shutterstock