Május 26. Vasárnap, Evelin

Csökken az élemiszerpazarlásunk, de az elhízás mértéke sajnos nem

null

Döbbenetesen pazarlóan bánunk az erőforrásainkkal a fejlett, nyugati civilizációkban, miközben az elmaradott régiókban az emberek olyan dolgokat kénytelenek nélkülözni, amikre mi még csak figyelmet sem fordítunk. Az egyik legkiugróbb probléma az élelmiszerpazarlás, mely a teljes élelmiszerveszteség 50-60%-át adja világszerte!

Igaz, igyekszünk csökkenteni az elpazarolt élelmiszerek mennyiségét - és ebben az utóbbi években jól is teljesítettünk, mivel 2016 és 2021 közt 24%-kal csökkentettük a kukába kerülő ételmennyiséget -, de ez még mindig kevés. Tény, hogy van egy olyan része az élelmiszer-hulladékoknak, ami nem kerülhető el, de a jelentős hányadáról ezt nem lehet elmondani.

Van egy olyan “pazarlási” forma, amit valamiért nem tekintünk ennek, holott szükségtelen, ráadásul jelentős egészségügyi terheket is ró ránk. Igen, ez az elhízás, mely a nyugati civilizációkban döbbenetesen sokakat érint, a lakosság közel felét - és ez alól a gyerekek sem kivételek. Ez pazarlásnak számít?

Nos, ha túl sokat eszünk, az akkor nem számít elpazarolt energiának, ha le is dolgozzuk. Érthetőbben: egy fizikai munkás több energiát használ fel a nap folyamán, mint egy irodai alkalmazott - legalábbis rendszerint. Ugyanakkor akár hasonlóan sokat, túlságosan is sokat esznek, aminek következménye a zsírfelhalmozódás. Ez pedig csak részben esztétikai gond. Komoly egészségkárosító hatással is rendelkezik, ráadásul a túlevés ahhoz is hozzájárul, hogy fokozni kell az élelmiszertermelést - ez pedig a környezetre is komoly hatást gyakorol. Május 22 az elhízás elleni nap, legalább ilyenkor érdemes elgondolkozni azon: vajon tényleg annyit, és olyan élelmiszereket fogyasztunk, amikre valóban szükségünk is van?

képek és lead kép: shutterstock