Ne! Egyáltalán ne! Semmilyen körülmények között ne érjen az őzgidákhoz!

Kevés cukibb dolog van, mint a fű közt lapuló őzgida. A kis csöppség elesett, egyedül van, és sokan úgy érzik, meg kell menteni. De ez nem igaz. Mindenkit nagyon kérünk, ne nyúljanak az őzgidákhoz!

Nem, nem kell megmenteni és még csak nincs is egyedül! Remegő anyja, az őzsuta pár méterre onnan figyeli az eseményeket és csak arra vár, hogy végre odébb álljunk, hogy visszatérhessen kicsinyéhez. Mivel a gida még nem elég erős ahhoz, hogy elmenekülhessen a ragadozók elől, vagy nincs elég idő a menekülésre, így anyja elfekteti a fűben, és elszalad, hátha a ragadozó őt fogja követni. Így amikor valaki felnyalábolja az “elhagyott” gidát, sokszor az anyja szeme láttára szakítja ki környezetéből, mindörökre.

Jó ötletnek látszik otthon felnevelni egy ilyen kis apróságot, és biztosan villogni is lehet vele a közösségi oldalakon vagy a barátok előtt, de ez az őznek nem jó. Sőt, ha történetesen egy bakot sikerült felnevelni, ivarérettsége elérése után a gazdáira nézve is veszélyes, hiszen az ösztöne sokszor harcra sarkallja!

Ha gidát pillantunk meg a sűrűben, simogatni sem szabad! Igaz, nagyon helyes, szelfire csábít, de ha szagnyomot hagyunk rajta – ehhez elég csak egy picit hozzáérni - az anyja jó eséllyel magára hagyja, megijed az idegen szagtól, és a kicsi így elpusztul. Egy szelfi a gida életébe is kerülhet, így ha fotózunk, azt csak messzebbről, gyorsan, és ha lehet, mielőbb álljunk odébb, így az őzcsalád újra együtt lehet, az anya visszakapja borját.

képek és lead kép: shutterstock