Most akkor lebomlik a műanyag, vagy sem?

Lebomlik vagy sem, az itt a kérdés - mondhatnák, amikor arról van szó, hogy helyes kifejezés-e a “lebomló” vagy a “komposztálható” műanyag. Erre mindenképpen jó, hogy egyes cégek greenwashing formájában kürtöljék világgá, hogy mivel letették az egyszer használatos műanyagokat, és lebomlóval helyettesítették, ők aztán most már nagyon zöldek.

A helyzet azonban ennél lényegesen bonyolultabb. Még 2018-ban a Plymouth Egyetem egyik professzora, Richard Thompson és hallgatói egy három éves kísérlet végére tettek pontot. 2015-ben elástak az egyetem kertjében néhány “lebomló” műanyag zacskót, hogy megnézzék, mennyire bomlanak le a valóságban.

A kiásott zacskók pedig – ahogyan az várható is volt - tökéletesen épen kerültek elő, és vígan elviselték az 5 kg-os terhelést is, azaz kis túlzással olyanok voltak, mintha a polcról most emelték volna le. De akkor mi ez a lebomló dolog?

Nos, valóban képesek vagyunk olyan műanyagokat létrehozni, melyek akár maguktól is, viszonylag rövid időn belül lebomlanak, vagyis környezet-barátak. A nagy forgalomban lévő lebomló, vagy inkább komposztálható műanyagok azonban nem ilyenek. Félreértés ne essen, nem hazudnak, valóban komposztálhatóak, de ehhez meghatározott körülményeket kell teremteni, ami egy konyhakerti komposztálóban a legritkább esetben áll fenn – vagyis inkább sohasem.

A lebomló, környezettudatos műanyag csak akkor teljesíti “küldetését” ha azt külön gyűjtik, és megfelelő, jellemzően ipari komposztálóban ér révbe. Sokszor azonban a kukában landol, ahonnan a természetbe kerülve ugyan úgy mikroműanyaggá bomlik, mint régi, mostanra üldözött rokona. Hogy akkor mi is a megoldás?

A zacskó nem egy hirtelen kiválasztott dolog, mikor vásárolni indulunk, akkor tudjuk, hogy valamiben el is kell majd hozni, vagyis tudunk magunkkal vinni erős, sokszor felhasználható zacskókat, így a műanyag egyszerűen nem kerül megvételre - legalábbis a műanyag zacskó. Ha minden kötél szakad, és nincsen nálunk semmi, amibe pakolni tudnánk, akkor is válasszunk inkább olyan zacskót, amit utána még sokszor tudunk használni, vagy olyat, ami valóban lebomlik, mint a papír. De ahogy nagymamáink táskájában mindig lapult egy apróra összehajtott zacskó - jellemzően kis, műbőr, cipzáras tasakban -, úgy ez számunkra sem megvalósíthatatlan lehetőség.

képek és lead kép: shutterstock