Az ökovárosoknak egyre és egyre nagyobb a létjogosultsága. De hiába alakítunk egy települést tökéletesen károsanyag-kibocsátás mentessé és zölddé, ha azt elönti a víz. Márpedig a legtöbb tengerparti nagyvárosra ez a sors vár, és ennek egy jelentős hányadát még csak nem is vagyunk képesek megállítani.
A klímakatasztrófa velejárója a tengerszint emelkedése, ez azonban nem fékezhető meg úgy, mint a katasztrófa sok más aspektusa. A melegedő levegő hatására a jégolvadás önmagában is gondot jelent, hiszen jelentős mennyiségű vízzel gazdagítja az óceánokat. A sós és az édes víz keveredésének más problematikája is van, de ebbe most ne menjünk bele, maradjunk csak a mennyiségi kérdésnél. A beömlő vízmennyiség mellett pedig azzal is számolni kell, hogy a tengerek és óceánok is melegszenek, így pedig hőtágulás is végbemegy bennük. Ha holnap leállna minden károsanyag-kibocsátás, a tengerszint emelkedése akkor is eltartana még évtizedekig, és bizony még ebben az esetben is könnyes búcsút vehetünk egyes nagyvárosoktól.
Erre nyújthat egyfajta megoldást az ENSZ által is támogatott lebegő város, melynek prototípusa Dél-Koreában, Puszanban kerül megépítésre az elkövetkező években. Most még tulajdonképpen a város terjeszkedéséről beszélhetünk, mely a vízen megy végbe, a tengerszint emelkedésével azonban ez a terület veheti át a város tényleges funkcióit. A moduláris jelleggel megépítésre kerülő városrész mintegy 12 000 embernek ad majd otthont a kezdetekben, és 6,3 hektárral növeli meg a város területeit. Azért csak kezdetben, mert mivel a rendszer moduláris, így később könnyedén bővíthető.
A lakó, innovációs és munkaterületek jól elkülönülnek, ám az infrastruktúra gyors és könnyű közlekedést tesz lehetővé. Nem utolsó sorban pedig a lebegő város kiemelt figyelmet szentel a környezettudatosságnak, mind az energiatermelés, mind a hulladékkezelés, mind pedig a zöldterületek vonatkozásában.
képek és lead kép: BIG-bjarke ingels group