A földön lelt fiókákat sem mindig jó megmenteni!

A madaraknál a tavaszi szerelem ideje már elmúlt, nemsokára a fészekelhagyási időszak következik. Ebben pedig mi, emberek sokszor jó szándéktól vezérelve komoly gondokat tudunk okozni. Ahogyan az emlős kicsinyek esetében, itt is igaz: nem kell megmenteni a kis fiókákat, nem árvák, a szüleikre várnak.

A kis és középtestű hazai madarak fiókáira jellemző, hogy még teljes röpképességük elérése előtt elhagyják a fészket. Mivel azonban a repüléssel még vannak gondjaik, így kicsi, tollas, hangosan csipogó, de nem menekülő fiókákat találhatunk a fűben, a bokrok alatt. Ilyenkor a kicsik a szüleikre várnak, akik továbbra is táplálják őket. Az, hogy már nem a fészekben vannak nem okoz gondot, természetes folyamat, így nem szorulnak megmentésre sem.

Szerencsére a hazai madarak zöme rossz szaglással rendelkezik, így a fiókák érintése nem okozza azt, hogy a szülők lemondanak róluk - ahogyan az a vadon élő emlősállatok kicsinyei esetében sajnos nagyon is jellemző.

Mikor szorul mégis segítségre egy fióka? Ha a fészket lesodorta a fáról egy vihar, vagy csak a fiókát fújta ki a szél otthonából. Ilyenkor egy kisebb fonott kosárba téve a kicsit, és azt arra a fára felhelyezve, ahol a fiókát találtuk sokat segíthetünk. Az MME egy táblázattal is könnyen érthetővé teszi, mikor segítsünk, és mikor ártunk azzal, ha segítő szándékkal “megmentünk” egy madarat.

kép: MME

képek és lead kép: shutterstock