Fitobányászat révén, vagyis növényekből juthatunk hozzá az értékes fémekhez

A környezetszennyezés egyik melegágya a bányászat. Szükségszerű, hiszen például a nikkel, a kobalt vagy más olyan fémek is csak így nyerhetőek ki, melyek utat engednek az energiatároláshoz, ezzel a tiszta energiaforrások terjedéséhez. De tényleg csak komoly szennyezés és évszázadok alatt gyógyuló tájsebek által érhető el a tiszta energia kora?

Mi lenne, ha a szükséges ritka-fémeket és sok más anyagot is anélkül lennénk képesek kinyerni, hogy a csákányt akár csak a kezünkbe is vennénk? Sőt, mi lenne, ha azt mondanánk, hogy az eddig csak vesződséget és bosszúságot okozó gazok egy része jelentheti a megoldást?

Igen, a bányászat egy új formájáról, a fitobányászatról van szó. Ebben az esetben néhány növényfaj igencsak hasznos tulajdonságait aknázhatjuk ki. Ezek a növények az úgynevezett “hiperakkumulátor” fajok, melyek képesek arra, hogy olyan talajon is remekül növekedjenek, ahol a kultúrnövények termesztése nem lehetséges. Hogy miért nem? Mert a föld olyan fémeket tartalmaz, melyek mérgezővé teszik az élelmiszernövényeket - de remekül használhatóak az akkumulátorgyártásban. Azonban bányászni nem lehet őket, mivel gazdaságosan nem termelhetőek ki. Mármint a hagyományos módszerekkel.

Az olyan növények, mint például az Alyssum murale (fali ternye) sok helyen csak gyomként, igencsak szaporán nővő növény. Azonban képes arra, hogy a nikkelt felszívja, és azt leveleiben tárolja. A növényt learatva, kiszárítva és elégetve hektáronként akár 100 kg nikkel is kinyerhető belőle, a további fémekről és a galvanizációhoz szükséges nikkelsókról már nem is beszélve.

Mindemellett nem szabad megfeledkezni arról sem, hogy ezek a növények is megkötnek CO2-őt, munkát biztosítanak az embereknek, alkalmat adnak a bányák helyreállítására, újra hasznossá tételére, és reményt arra, hogy végre megértsük: a természet sokkal többet képes nekünk adni, mint hinnénk, de ehhez nem kihasználni, hanem támogatni kell!

képek és lead kép: shutterstock