Csökkenteni kell az út menti kaszálás rovarokra gyakorolt gyilkos hatását

A méhlegelők, a vadvirágos területek védelme és megtartása a városokban egyre nagyobb hangsúlyt kap. De ilyen területek nem csak a városok betondzsungelében értékesek, hanem az utak mentén is. Bár valóban rendezett látványt nyújt a lekaszált út-menti fű, és az is igaz, hogy átláthatóbb, biztonságosabb lesz a közlekedés, sajnos a rovarpopulációra igencsak rossz hatással van.

Egy hagyományos kaszálás során a különböző rovar és pókfajok mintegy 87%-a is áldozatul eshet a gépeknek. És ha végiggondoljuk, akkor bizony nem kis területről beszélünk, hiszen a kaszálást szinte minden út mellett elvégzik a szakemberek bizonyos időközönként.

A problémát a kaszálófejek működése jelenti. Ezek ugyanis egy felfelé áramló légfolyósót hoznak létre, ami a rovarokat felszippantja, és ez bizony az életükbe kerül. A megoldás azonban már létezik. Egyrészt a szakemberek mindenképpen kiállnak amellett, hogy a területeken a növényzetet maximum 10 centis magasságig lehessen visszavágni, illetve, hogy minimum a 10%-át egyáltalán ne kaszálják - ez praktikusan a kaszált sáv csökkentését jelenti.

Mindemellett javasolják a rovarbarát kaszálófejek alkalmazását. Ezek a termékek úgy vannak kialakítva, hogy a felfelé áramló levegőoszlop nem jön létre alattuk, így a rovarok pusztítása is lényegesen alacsonyabb - néhány vizsgált rovarfaj esetében 0-ra is csökken. Ez a biodiverzitás megőrzésében kiemelten fontos, hiszen a monokultúrás növénytermesztés mellett minden négyzetcentiméter vadvirágos “gazos” terület is kincset ér. A rovarok szaporodása és táplálkozása is többnyire ezeken a területeken oldható meg, és a rájuk vadászó, kifejezetten hasznos madarak is csak megfelelő méretű rovarpopuláció mellett maradhatnak életben. A rovarok eltűnése nem minden fajt érint, a kártevők például remekül elvannak a monokultúrákban is, ellenben természetes ellenségeik lassan teljesen kipusztulnak az élőhelyek és a táplálék hiánya miatt.

képek és lead kép: shutterstock