Újabb lehetőségeket aknáz ki a fast fashion világa, hogy zöldebb lehessen. Az erőfeszítések mindenképpen hasznosak, de ettől az irányzat nem lesz zöld, hiszen az alapvető eladási stratégia nem változik, ezzel pedig a kérdés el is dőlt.
Szeretjük a szép, divatos ruhákat, ha ezekből sok van és viszonylag olcsón tudunk hozzájutni. Ez azonban problémás lehet hiszen a fast fashion tulajdonképpen a túlfogyasztás egyik zászlóshajója. A stratégiája egyszerű: ha a termék olcsó, és állandóan változik a kollekció, akkor az eladás az egekbe ugrik. Ennek azonban ára van.
A termékeket ebben a szektorban többnyire a harmadik világ olcsó munkaerejével és lehetőségeivel állítják elő, ahol a környezetvédelmi szempontok , mondjuk úgy, nem annyira ellenőrzöttek. Az pedig, hogy egyre és egyre több új darab vásárlására ösztönöznek a cégek a fenntarthatósággal köszönőviszonyban sincsen.
Ezen pedig keveset változtat a H&M lépése, hogy 2030-ra minden terméket kizárólag újrahasznosított anyagokból állítanak elő. Bár a körkörös gazdaság modelljének így megfelel, de továbbra is pazarolja az erőforrásokat, az energiát, vegyszerekkel szennyezi a környezetet, hiszen továbbra is az a célja, hogy a futószalagon megjelenő kollekciók révén az emberek akkora ruhatárat tartsanak fent, amire egyszerűen nincsen szükségük. Ennek vége pedig az, hogy rendszeresen hatalmas mennyiségű ruha kerül a hulladékok közé, melynek újrahasznosítása egyrészt csak részben megoldott, másrészt pedig hatalmas mennyiségű energiát és vegyi anyagot igényel.
Tény azonban, hogy belátható időn belül a fast fashion modellje nem fog eltűnni a porondról, így az ilyen kezdeményezések legalább abban segítenek, hogy a káros hatásokat részben mérsékelni lehessen. A ténylegesen fenntartható divat sokkal inkább az olyan kiemelkedő minőségű alapdarabokra épül, melyek időtállóak és tartósak, így megfelelve a divat kihívásainak és a valódi környezetbarát, fenntartható kritériumoknak.
képek és lead kép: shutterstock