A napelemek lehetőséget teremtenek arra is, hogy tiszta energiát lehessen vinni olyan területekre is, ahol az áramellátás kicsit sem megoldott. Ezzel pedig az életminőséget lehet igen nagy mértékben javítani.
Sajnos azonban az ilyen területeken nem csak az energia hiányzik, hanem sokszor az élelem és az iható víz is. Az MIT és kínai kutatók közösen alkottak egy olyan szerkezet, mely a fent említett problémák közül kettőre is értékelhető választ ad: az energia és a víz kérdésére.
A víz sótlanításával lehet iható vizet vinni azokba a régiókba, ahol ez nem megoldott. De ez nem egyszerű, elég sok energiát igényel, és adódik még egy gond: mit kezdjünk a fennmaradó sóval, ami így már komoly gondokat is képes okozni. A sótlanító berendezések pontosan ennek a problémának a kezelése miatt drágák.
A kutatók által megalkotott szerkezet tulajdonképpen nem napelem, legalábbis nem képes elektromos áram termelésére, de annyi energiát bőven kifejt, amivel a tiszta ivóvíz előállítható. Ehhez egy hőelnyelő puliuretán réteg, egy vékony vízréteg - ezt tisztítjuk, és egy perforált réteg. Ezek alatt pedig sós víz található egy tartályban. A nap a hőelnyelő rétegnek és a perforációnak köszönhetően a felső vízrétegből a sót a rendszer levonja az alsó tartályba, így az felhígulva már nem jelent problémát.
Több jelentős előnye is van a rendszernek. Mindenekelőtt az, hogy otthoni anyagokból is elkészíthető, azaz kifejezetten olcsó. Ráadásul a szennyvíz is kezelhető vele, és nem utolsó sorban a keletkező gőz orvosi eszközök sterilizálására is alkalmas, ami fontos szempont ott, ahol kevés a víz. Persze azért bárki egyelőre nem képes elkészíteni, hiszen gondos tervezés előzte meg a prototípusok elkészítését, azonban ez a rendszer tartós. A sófelhalmozódás elkerülése révén a rendszer nem sérül, és a számítások szerint egy egy négyzetméteres rendszer – mely egy átlagos család napi ivóvízszükségletét képes fedezni - nagyjából 4 dollárból megalkotható.
képek és lead kép: shutterstock