Tudjuk, hogy létezik, de ez nem jelenti azt, hogy tudunk, ne adj’ isten akarunk tenni ellene. A Nagy Csendes-óceáni Szemétfolt, vagyis az GPGP évek óta az életünk része, és bár nem szeretjük, hogy ott van, de tenni nem igazán teszünk ellene.
kép: edu.glogster.com
Tudjuk, hogy hatalmas károkat okoz az óceánban, de ennek ellenére hizlaljuk, hiszen tonnaszám öntjük a műanyag hulladékot a vizeinkbe. Vannak projektek, melyek igyekeznek megtisztítani a vizeket, de ezek sem volumenükben, sem hatékonyságukban nem elegendőek ahhoz, hogy valós és főleg tartós eredményt hozzanak. A műanyagot kiszűrni a vízből drága lenne, és ha még meg is tennénk, nem tudunk vele mit kezdeni. Így csak gyártjuk és gyártjuk, és reméljük, hogy valamikor, valaki majd megoldja a gondot, amit mi hívtunk életre, és táplálunk töretlenül.
Az élet azonban megy tovább, és ahogyan az lenni szokott, egy nagy problémából az idő még nagyobbat faraghat. A GPGP esetében ez pontosan így van. Mivel a műanyag jelentősen tovább megmarad a vízben, mint a többi, természetes hordalék, így az élet is megjelenik rajta. A sziget 90%-án növények és állatok igencsak nagy tömegben telepednek meg. Ez elsőre nem is hangzikrosszul, hiszenélőhelyetteremt bizonyos lényeknek, ráadásul, mivel a Kalifornia partjaitól mintegy 2000 km-re található, így nem is háborgatják a fejlődő ökoszisztémát.
kép: view.genial.ly
A probléma az, hogy szívós,invazívfajok utaznak a szeméthalmon, és bizony előbb vagy utóbb partot is érnek. Olyan fajokról beszélünk, melyek például Japán partjainálhonosak, és természetes körülmények között igen kis esélyük lenne az USA partvidékére jutni, de a sziget erre tökéletes lehetőséget biztosít.
A szennyezésnek tehát - mint szinte minden alkalommal - lényegesen nagyobb és hosszabb távú romboló hatásai lehetnek, mint azt elsőre sejtettük volna. A műanyag életünk része, de ahhoz, hogy a bolygót megtarthassuk, élhetően, a növény és állatvilággal együtt, a műanyagról kénytelenek leszünk lemondani. Teljesen.
lead kép: hug-tree.co.za