70 méteres mélységben korallzátony? Igen, nem is akármilyen!

A tengerek és óceánok világa különös, és bizony igen keveset tudunk róla. Sőt, tulajdonképpen semmit, hiszen a legnagyobb részük felfedezetlen, amit tudunk, az éppen csak a felszínt kapargatja. A korallzátonyok kérdésköre kifejezetten jó példa erre. Hiszen mindeddig úgy gondoltuk, hogy ezek a kivételesen gazdag ökoszisztémák a meleg tengerek sekély részein alakulnak ki. Sajnos éppen ez az a tulajdonságuk, mely rendkívül sérülékennyé is teszi őket.

A korallok érzékenyek a víz hőmérsékletére, a vegyi szennyezésre, a fény mennyiségére és még nagyon sok olyan dologra, melybe az ember erősen beleszól. Ennek tudható be, hogy a világon jelenleg ismert korallzátonyok pusztulóban vannak, olyan veszteséget okozva ezzel a környezetnek, a világnak, ami pótolhatatlan.

De hogy le kell-e mondanunk a korallokról? Úgy tűnik nem. Bár minden erőnkkel védeni kell a nagy zátonyokat, most a kutatók egy igen érdekes felfedezést tettek. 35-70 méteres mélységben kiterjedt, 3 kilométeres korallzátonyra bukkantak, mely nem csak lenyűgözően érintetlen, hanem olyan mélységben helyezkedik el, melyet a kutatók már “alkonyzónának” hívnak. Mivel a korallokban élő algák számára a fény fontos, így meglepő a mélység, ahol a zátony kialakult. Ugyanakkor a kutatók szerint mivel a partoktól távol helyezkedik el a képződmény, itt kevesebb üledék rakódik le, mélyebb rétegekbe is eljut a fény, életteret adva ezzel a korallzátonyoknak.

Egy ilyen képződmény, ekkora kiterjedésben nagyjából 25 év alatt jöhet létre a kutatók szerint, ez pedig azt is jelenti, hogy kifejezetten sok hasonló zátony lehet az óceánok feltérképezetlen területein, és ezek a zátonyok lehetnek a korallok számára a túlélés zálogai.

képek és lead kép: Alexis Rosenfeld-UNESCO