A természetes erdő véd a pandémia ellen, az ültetett nem

Apandémiakapcsán az emberiség igyekszik egyre jobb és pontosabb képet kapniarról, hogy hogyan lehet meggátolni a koronavírushoz hasonló vírusok elterjedését. A járványok kitörése és az erdőirtások közti kapcsolatra már több tanulmány is rámutatott, a közelmúltban azonban megjelent egy értekezés, mely egy kicsit más megvilágításba helyezi az erdőségek szerepét az életünkben.

Erdők

Azerdőkjelentőségével igen régóta tisztában vagyunk. Csakhogy számunkra az erdő alapanyag. Állatokat kaptunk tőle, melyek az asztalunkra kerültek. Növényeket, melyeket megettünk, vagy gyógyítottunk velük. Faanyagot, mellyel meleget csinálhattunk, bútort, házat készíthettünk. Mostanra az erdő olyan lett, mint egy leterhelt bolt – egyre és egyre több alapanyagot veszünk ki belőle, nem törődve a következményekkel.

kép: lostinthelandscape.com

Apandémiakirobbanása, valamint a klímakatasztrófa kibontakozása kapcsán az erdőkre kezdtünk más szemmel nézni. A vírusok ellen védenek, hiszen “távol tartanak” minket az állatoktól, ráadásul ellensúlyozzák a károsanyag-kibocsátásunkat. És mit értettünk meg ebből? Ültessük kereskedelmi erdőket, amik egy darabig oxigént,élőhelyetadnak, majd kivághatóak. Mindenki jól jár, nem? Hát nem...

Erdő, de milyen?

Az említett tanulmány ugyanis nagyon egyértelműen rámutat arra, hogy nem mindegy, milyen erdők is állnak rendelkezésre. A telepített, sokszor monokultúrában létrehozott “erdők” ugyanis meg sem közelítik azt az összetettökoszisztémát, amit egy természetes módon létrejött erdőség képvisel. És most jön a rossz hír: sem károsanyag megkötésben, sem pedig a vírusok elleni védelemben nem képesek olyan hatékonyságot nyújtani (sőt, meg sem közelítik azt), amire a természetes erdőségek képesek.

kép: Fotolia, haveseen

A tanulmány kitér arra, hogy például a malária terjedése is futótűzszerűen meggyorsult azokon a területeken, ahol az Amazonas esőerdeit irtják, még akkor is, ha monokultúrás erdőségek lépnek a helyükbe. Ráadásul itt is fontos az egyensúly: az Amazonas – medence erdőségei csak egy bizonyos pontig képesek gátat vetni a vírusok gyors terjedésének. Kiterjedésük csökkenése nemsokára elér egy olyan pontot, mikor a gátló tényező már nem elégséges erő, és onnan a vírusok gyors egymásutánban fertőzik majd a környezetüket.

lead kép: onegreenplanet.org