Elképesztő élelmiszer pazarlással jár a járvány

Szinte minden egyes nap lehet olvasni azokról a hatásokról, amit a COVID19 gyakorol a gazdaságra. A tömeges elbocsátások, a mélyszegénység terjedése, a tőzsdék összeomlása mind önmagukban is szörnyű dolgok, de a mezőgazdaságot ért pofonok még jobban fájnak, hiszen azoknak környezeti hatásaik is vannak, melyek nagyon hosszúra nyúlhatnak.

Élelmiszerpazarlás?

Végre az emberek elkezdtek tudatosan vásárolni, tudatosan raktározni. Már nem a pánik vezeti őket, és nem is az az elv, hogy majd leugrom a boltba, ha kell valami. Ez a gazdaságnak nem jó, a Földnek azonban nagyon jó lehetne. Csakhogy nem erre vagyunk berendezkedve, nem e szerint működik a világunk. A termények. A hagyma, a bab, a tej ugyanakkora mértékben kerülnek előállításra, mint a járvány előtt, de közel nincsen akkora kereslet ezekre, mint volt.

Amerikában egy lokális felmérés alapján - vagyis egy kisebb területet vizsgálva, még csak nem is az USA teljes gazdaságát - döbbenetes számokkal találkozunk. Fél millió tonna hagyma, hetente 750 000 tojás,naponta14 millió liter tej. Ezek azok a mennyiségek, amire most, a koronavírus miatt nincsen kereslet. Ezeket a termelők jellemzően a közétkeztetésnek, az éttermeknek és más nagykonyháknak adják el, de ezek most mind zárva vannak. Hogy mi lesz ennek a hatalmas mennyiségű élelemnek a sorsa? Megsemmisítik...

De miért nem …

Joggal merülhet fel a kérdés, hogy miért semmisítik meg? Az USA-ban robbanásszerűennő a munkanélküliség, egyre több ember áll sorba élelemért, hát miért kell kidobálni azt, ami tökéletesenfogyasztható? Nagyon sok gazda ajánlja fel jótékony célokra a rajta maradt élelmet, csakhogy a szociális szervezetek kapacitása is véges. Egyszerűen nincs elég ember, aki begyűjtse, és nincsen hol tárolni atöménytelenmennyiségű élelmet,holottigény lenne rá, nem is kevés.

Így nem marad más megoldás, a zöldséget egyszerűen beszántják. Ezzel ugyan a talaj legalább javul, de avegyszerezést, műtrágyázást már nem lehet visszacsinálni, és ez most mind teljesen feleslegesnek bizonyul. A napi 14 millió liter tej nagyrésze kiöntésre kerül. Ez azonban már tetemes mennyiség, mely a vizekbe jutva tömeges halpusztulásokat okoz. A megoldás az lehetne, ha a csomagolóipar más kiszereléseket kínálna, ehhez azonban a gyártósorokat kellene átállítani, ami nagyon drága mulatság. Így marad az esztelen pazarlás, és a remény, hogy talán jövőre már másképpen lesz.