A halál az újjászületés

A halál az élet természetes velejárója. Minden élet vége egy új lehetőség, legalábbis a természetben. Mi, emberek ezt is egy kicsit másképpen csináljuk, ami szép lassan tarthatatlanná válik, így kénytelenek leszünk valami olyan megoldást választani, ami nem csak fenntartható, hanem környezetbarát is.

A temetés már nem igazán jó megoldás

Tény és való, hogy a temetés környezetbarát megoldás, hiszen semmilyen oda nem illő anyagot nem juttatunk a földbe, de azért vannak hátulütői. Egyrészt a helyhiány, amiről ma már nem lehet nem tudomást venni.

kép:nowtheendbegins.com

Mindenki szeretné a szerettei előtt leróni a tiszteletét, még hosszú évekig, sőt, akár a nagy vagy dédszülőkre is szívesen emlékezik, gyújt nekik gyertyát a sírjukon. Csakhogy ez azt jelenti, hogy egy-egy sírt több emberöltőn keresztül is fenn kell tartani. Az egyre szaporodó társadalom pedig egyre több sírt is kíván, amire egyszerűen nincsen több hely.

Mindemellett számolni kell azzal is, hogy a temetés során rengeteg fa és fém kerül a föld alá, méghozzá feleslegesen. A koporsók fái és szegei egyetlen év alatt akkora mennyiséget tesznek ki, melyből 1800 embernek lehetne a lakhatását megoldani, a fémből pedig elkészülhetne a Golden Gate-híd – mondja el Katrina Spade, az Urban Death Project tulajdonosa.

Mi lehet a megoldás?

Sokáig a helyhiányra jó megoldásnak tekintették a hamvasztásos temetést. Csakhogy ezzel a módszerrel szennyező anyagok is kerülnek a levegőbe (pl.: az amalgám tömésekből távozó higany), nem is beszélve arról, hogy mekkora energiát emészt fel maga a hamvasztás folyamata. Vagyis nem éppen ez a legjobb megoldás, bár a helyhiányra valódi alternatívát jelent.

kép:designzzz.com

Az Urban Death Project azonban egy kicsit másképp értelmezi a halált, pontosabban úgy, ahogyan azt a természet is teszi. Vagyis a halál valami új lehetősége, így halottaink nem egy zárt koporsóban pihennek majd évtizedekig, hanem komposztálják őket. Ez egy kicsit rosszul hangzik, de lényegében arról van szó, hogy az emberi test tápanyagit így képesek lesznek hasznosítani a növények. Az így felhasználható maradványokat természetesen megkapják a hozzátartozók, akik azt tehetnek vele, mit jónak látnak. Így a nagyszülők sírja nem egy kőtömb lesz egy temetőben, hanem az az almafa, melyre az unokák olyan szívesen másznak fel, és melynek termése a nagymama receptje szerint készült süteményben kap helyet. Vagy a szobában, egy újra és újra virágot bontó növény emlékeztet minket elhunyt szeretteinkre.

lead kép:inverse.com