Ez év januárjában egy olyan eseménynek lehettünk tanúi, melyre nagyjából minden 1000 évben csak egyszer van példa - gyorsan hozzá is tesszük, hogy hál’ Istennek! Ez a bizonyos esemény a Hunga-Tonga Hunga Ha’apai brutális erejű kitörése volt.
kép: Visible Earth-NASA
Sokat foglalkoztunk már ezzel a kitöréssel, ami nem is csoda, hiszen a tudósok is elképedve álltak az eseménysor előtt. A pusztítás, amit maga után hagyott a tűzhányó kitörése irgalmatlan. A zöldellő táj, az infrastruktúra, a házak és tulajdonképpen maga az élet is szürke hamuköntösbe bújt, már ha egyáltalán megmaradt belőle valami.
A kitörés azonban nem csak a helyiekre gyakorolt komoly hatást. A Hunga-Tonga kitörése a valaha regisztrált legmagasabb hamuoszlopot hozta létre, jelentős mennyiségű vizet juttatva a mezoszférába, és pusztító cunamit indítva útnak, mely még Chile partjainál is szedett halálos áldozatokat.
kép: Tonga Geological Services
A hamucsóva nem kevesebb, mint 57 km-es magasságig jutott, ezzel pedig nem csak a troposzférát és a sztratoszférát utasította maga mögé, hanem elérte, és mélyen behatolt a mezoszférába, mely a földfelszíntől mintegy 48-80 km-es magasságig terjed. A tudósok azonban hozzáteszik, hogy a rekord azért kétséges. Napjainkban ugyanis a mérőeszközök és a műholdak lényegesen fejlettebbek, mint 1991-ben, mikor a Pinatubo-hegy kitörése 40 km-es magasságig lökte a hamut. A szakemberek elmondták, hogy akkoriban a műholdak 30 percenként, vagy csak óránkét tudták pásztázni a Földet, így nagy valószínűséggel a Pinatubo kitörésének maximumáról lemaradtak, vagyis az adatok magasabbak lehetnek annál, mint amit rögzíteni sikerült. Ez igaz a Krakatau esetében is, mely 1800 körül produkált hasonlóan gigászi hamucsóvát.
képek és lead kép: watchers.news