El Nino - Déli oszcilláció (ENSO)

Bár azt gondolnánk, a légkör működésével már jelentős mélységekig tisztában vagyunk, ez azért nem teljesen igaz. Sok olyan kérdés vár még megválaszolásra, melyeket csak részben értünk, és rengeteg bennük a sötét folt. Ilyen az El Nino - Déli oszcilláció, vagyis az ENSO jelenségkör is.

ElNino

Ezt a kifejezést valószínűleg sokkal többen hallották már mint a Déli oszcillációt. Az El Nino már a 17. században is erősen befolyásolta a mindennapokat, innen ered az elnevezése is. A trópusokon halászó emberek Peru és Equador partjainál arra lettek figyelmesek, hogy néhány évenként a halkészlet bizony leapad, a fogás elmarad a karácsony előtti időszakban. Mivel nem volt mit tenni, a halászok bevonták hálóikat, és hazatértek a “kisded születésének ünnepére”, vagyis karácsonyra. A kisded jelentése spanyolul El Nino.

Amikor az El Nino jelenség erősen érvényesül, akkor a szélsőséges időjárási események is erősebbé válnak. A szélsőséges szárazságok és a hatalmas erdőtüzek éppúgy, mint más területeken a heves esőzések, hóviharok és áradások, valamint megnövekszik a tornádók és a hurrikánok száma is

A jelenség hátterében a perui áram, vagyis a Humboldt áramlat gyengülése áll, ezért csökken a halhozam, hiszen nem áramlik olyan mennyiségben a hideg, tápanyagban gazdag víz a területre, hanem melegebb tengervíz érkezik, melynek tápanyagtartalma alacsonyabb, vagyis kevesebb halat tart el. Ezt a jelenséget a múlt század végén írták le.

kép: NOAA

Déli oszcilláció (Walker-oszcilláció)

A bolygóra beérkező napsugárzás mértéke indítja el a légköri folyamatokat, hiszen ezzel együtt energia érkezik. A hőenergia mellett azonban a napsugárzás nyomáskülönbségeket is létrehoz.

Sir Gilbert Walker írta le elsőként azt a jelenségkört, melyet Déli oszcillációnak nevezünk. Ez tulajdonképpen egy összefüggéssorozat, mely olyan jelenségeket tartalmaz, mint amelyek Darwin és Tahiti között is fennállnak. Mindkét terület a Csendes-óceánon, de egymástól 8000 kilométerre találhatóak. És mégis összefügg az időjárásuk alakulása, hiszen, ha Darwinban csökken a légnyomás, akkor Tahitin éppen ellenkezőleg, emelkedni fog és ez fordítva is igaz.

JamesBjerknesvolt az, aki rámutatott a két jelenség, vagyis az ElNinoés a Déli oszcilláció közötti szoros összefüggésre.

Az Egyenlítő mentén mindkét oldalt keleties passzátszelek fújnak. Ezek nem csak a légtömegeket, hanem a vizet is mozgatják, “elfújják” egészen az Indonézia közelében lévő medence széléig. Ez az oka annak, hogy bár a Fülöp-szigetek és Panama azonos szélességi fokon találhatóak, előbbinél mégis közel 60 cm-rel magasabb a tenger szintje, mint utóbbinál. És éppen ez az, ami miatt a meleg vizek helyére képes beáramlani a hidegebb, tápanyagban gazdag víztömeg, hiszen a szél “elfújja” azt a helyéről.

kép: drishtiias.com

Ciklus

3-7 évente a keleties passzátszelek nagymértékben gyengülnek, a keleti áramlás helyét éppen ellentétes, nyugati áramlás veszi át. Ilyenkor elmarad a meleg víztömeg vándorlása is, vagyis a halhozam is jelentősen lecsökken, és a meleg, csapadékdús levegő sem vándorol olyan mértékben.

Az El Nino évében a Fülöp-szigeteken például a szokásos 80-100 mm csapadék helyett csak 30-40 mm-re lehet számítani, vagyis beköszönt a szárazság, míg Peru és Equador területein olyan helyen is elered az eső, ahol ez szinte ritkaságszámba megy – ilyenkor kizöldülnek és virágba borulnak a sivatagok is.

A két jelenséget együttesen ENSO jelenségkör néven ismerjük, illetve pontosabban ismerkedünk vele, hiszen rengeteg a megválaszolatlan kérdés mind a jelenségek, mind a kapcsolatuk esetében.

(forrás: Dr.GyuróGyörgy -ELTE, Meteorológiai Tanszék)

lead kép: drishtiias.com