2021. december 7. kedd
Ambrus

A szivárványról

2018. szeptember 19., 13:48
A szivárványról

A szivárvány gyakori, ám legendákkal övezett jelenség. Azt tartották róla, hogy ahol eléri a felszínt, ott lehet keresni az elásott aranyat. Lássuk a jelenség fizikai hátterét!

A szivárvány

Ha Nap mögöttünk van, és előttünk a távolban esőfelhő látható, amiből esik az eső, akkor legnagyobb az esély a szivárvány megjelenésére. Néha másodlagos szivárvány is látható az elsődleges mellett, ilyenkor a megtört fény kétszer verődik vissza az esőcsepp hátsó részéről.  Az esőcseppek, mint sok milliónyi parányi prizma, megtörik a napfényt, szétbontják alapszíneire, és így jön létre a szivárvány.

Amikor a szivárvány az esőcseppre esik, legnagyobb része egyenesen áthalad rajta, de a szélén haladó fénysugár elhajlik és színeire bomlik, amelyet a hátsó határfelülete visszaver, így amikor a fény távozik az cseppből, már különböző színek formájában lép ki.

A megtört fény a beesőhöz képest körülbelül 42 fokos szöget zár be. A különböző színek széles sávot alkotnak, a piros legkívül, az ibolyaszín pedig legbelül található. Megjelenése három tényezőtől függ: esőcseppek mozgása, Nap helyzete, és a megfigyelő helyétől, ezáltal két ember soha nem láthatja ugyanazt a szivárványt egyidejűleg.



A Brocken-hegyi kísértet

A brockeni ködív jelensége bármelyik hegyvidéken észlelhető, nevét azonban a németországi Harz-hegységben található Brocken-csúcsról kapta, ahol először észlelte és írta le 1780-ban Johann Silberschlag.

A ritka légköroptikai jelenség úgy áll elő, hogy a megfigyelő a saját árnyékát látja meg abban a felhőben, ami az alatta levő völgyben vonul el. Az árnyék fejrészét szivárvány veszi körül. Keletkezésekor a ködcseppeken vagy a felhő vízcseppjein összetevőire bomlik a fény.

Ezek is érdekelhetnek