2020. október 1. csütörtök
Malvin

Az ütközet, amelynek az időjárás előrejelzését köszönhetjük

2020. augusztus 17., 14:00
Az ütközet, amelynek az időjárás előrejelzését köszönhetjük

Az emberiség vágya a természet, s ezen belül az időjárás folyamatainak megismerése évezredekre nyúlik vissza. A meteorológia fogalmát már az ókori görög kultúra virágzásának időszakában is ismerték. Ebben a kezdeti szakaszban azonban, a tudományos ismeretek hiányában a tapasztalt és leírt meteorológiai események magyarázatát főként misztikus vagy éppen földön kívüli hatásokban keresték (szellemek befolyása, istenek öröme vagy haragja, csillagok állása).

thecollector.com

A bennünket körülvevő légkör fizikai tulajdonságait megjelenítő fizikai paramétereket (légnyomás, hőmérséklet, nedvesség stb.) csak az elmúlt évezred közepe táján ismerte meg a tudomány. Ezt követte e légköri jellemzők mérésére szolgáló első eszközök, műszerek kifejlesztése és - a XVIII. század második felében - az első szervezett meteorológiai megfigyelések és mérések beindítása. Nem tartott soká és a tudósok térképre rajzolva és vizsgálva a mért légnyomási adatokat, felfedezték a légkör áramlási rendszereit, a légköri képződményeket (ciklon, anticiklon). Ez a kezdetben rendkívül lassú fejlődés a meteorológiában a XIX. század közepén felgyorsult, és jelentős szerepet játszottak ebben olyan igények, amelyek a hadviselés, a katonai célok elérését célozták. Történelmi tény, hogy a krími háború során, 1854. november 14-ére virradó éjszaka a Krím-félsziget mellett, a Balaklavai-öbölben, néhány óra alatt elpusztult az egyesült angol-francia hadiflotta egy viharnak köszönhetően, és ami teljesen megváltoztatta az embereknek az időjáráshoz való hozzáállását.

A sorsfordító csatát megelőző első (európai) időjárási térkép


Az első Európára szóló időjárás térképet 1820-ban A Societas Meteorologica Palatina (Mannheimi Tudományos Akadémia Meteorológiai Társaság) adatai alapján készítette el Heinrich Wilhelm Brandes (1777–1834) ami egy Franciaországon áthaladó vihar izobárjait ábrázolta.

(ttk.elte.hu; Alkalmazott számszerű előrejelzés)

Ezt tekintjük a szinoptikus meteorológia születésének. Brandes a térképet 36 európai állomásból álló első meteorológiai hálózat észlelései alapján szerkesztette meg, és a legjelentősebb eredménye a bárikus széltörvény felismerése volt. Ez a törvény azt mondja ki, hogy a szelek az izobárokkal párhuzamosan fújnak, továbbá a szélnek háttal állva az északi féltekén az alacsonyabb nyomású terület bal kéz felé helyezkedik el.

A balaklavai vihar és annak hatása

Az események menetében a gyökeres fordulatot 1854. november 14-e jelentette. Ezen a napon a Fekete-tengeren hatalmas vihar tört ki, megsemmisítve a krími háborúban résztvevő angol-francia flottát, amely Szevasztopol ostromához Balaklavánál sorakozott fel. A viharban a flotta 38 francia angol és török hajója süllyedt el. A katasztrófát követően Urban J.J. LeVerrier, aki éppen abban az évben lett a párizsi csillagvizsgáló igazgatója, levelet intézett Európa csillagászaihoz és meteorológusaihoz, arra kérve őket, hogy küldjenek el neki minden olyan adatot, amely a november 12-e és a 16-a közötti időjárásra vonatkozóan a birtokukban van.

A kapott 250 válasz alapján az első szinoptikus térkép kísérleti formában 1855. február 19-én készült el és LeVierre hamar megállapította, hogy a vihar, mielőtt megérkezett a Fekete-tengerre, nyugat felől átvonult a Földközi-tenger medencéjén. Ily módon sikerült igazolnia a lehetőségét, hogy hasonló eseményeket időben előre jelezzenek és azokról távírón értesítést küldjenek szét.

Rekonstruált nyomási kép 1854. november 14-en, 10 órakor (LST) a Fekete-tenger térségében. A szaggatott vonal a vihar centrumának a haladását mutatja 02 és 12 óra között. (ttk.elte.hu; Alkalmazott számszerű előrejelzés)

Ezért még abban a hónapban, 1855 februárjában javaslatot dolgozott ki egy meteorológiai megfigyelő hálózat létrehozására és az adatokat távírón történő összegyűjtésére.  A francia kormány hamar biztosított egy ilyen távírós időjelző szolgálat megszervezésének az anyagi feltételeit, annál is inkább, mivel nem sokkal rá korábban egy másik viharnak köszönhetően még egy francia hadihajó elsüllyedt. 1856-ra kiépült a 24 állomásból álló francia megfigyelő hálózat, amelyhez később más európai államok is csatlakoztak és így 1864-ben a hálózatot már 500 állomás alkotta.

Ez a felismerés teremtette meg a meteorológián belül egy új szakmai ág, az időjárás-előrejelzés tudományának, a szinoptikának az alapjait. Az elnevezés a görög eredetű, a szinopszis szóból származik, s a térképekre felírt és felrajzolt meteorológiai adatok halmazának egyidejű áttekintésére és elemzésére utal. Ez az elemzés tette lehetővé a légkör fizikai állapotának és a benne lejátszódó mozgások, az áramlások fizikai törvényeinek megismerését.

Az időjárási (szinoptikus) térképek egymásra következése pedig már a légkörben lejátszódó változások, a folyamatok, vagyis az időjárás törvényszerűségeinek fokozatos megismerését segítette elő. Innen már csak egy lépés volt, hogy a térképek sorozatából megismert folyamatot az ezzel foglalkozó szakember gondolatban tovább vigye, vagyis a már bekövetkezett időjárást a jövőre extrapolálja és ezzel a meteorológia elérkezzen az időjárás-előrejelzés első használható módszeréhez.

Egy jelenkori szinoptikus térkép, nyomási görbékkel, nyomásváltozással, frontokkal, hőmérsékleti értékekkel, szélsebesség és szélirányokkal ábrázolva. (researchgate.net)

lead kép: mult-kor.hu