A Tyndall és a Krepuszkuláris-sugarak

Az emberek szeretik a felhőket kémlelni. Egyrészt igencsak nyugtató tevékenység - már persze, ha az idő szép, és mi egyszerű bárányfelhőkbe igyekszünk formákat belelátni -, másrészt lenyűgöző látványban lehet részünk. Az amúgy is kellemes habcsók képet pedig néha erősen feldobják az úgynevezettTyndall-sugarak.

A Nap és a felhők

A napsütés alapesetben megvilágítja a Földet. Ha azonban valami az útjába kerül, akkor az árnyékot vet. ATyndallsugarak is pontosan ezért láthatóak. Gomolyfelhős időben a felhők Nappal ellentétes oldalán figyelhetünk meg egy viszonylag gyakori jelenséget.

kép: amatorcsillagaszat.blogspot.com - Nagy Róbert

Ilyenkor a felhő mögül mintha sötétebb és világosabb sávok törnének elő legyező-szerűen. A jelenség magyarázata egyszerű, hiszen a felhő által árnyékolt területről nem érkezik szórt fény, míg ahol nem vet árnyékot, ott igen. Hasonló jelenséggel találkozhatunk, amikor sűrű ködben erdőben sétálva egyes fák produkálnak ilyen ragyogást.

Krepuszkuláris-sugarak

Abban az esetben, ha a nap már lenyugvóban van, vagy éppen csak most kel fel, és a felhők még nem látszanak, találkozhatunk az alkonyati sugaraknak, vagy krepuszkuláris-sugaraknak nevezett jelenséggel.

kép: Kurt Voigts

Ez igazából ugyan az, mint aTyndall-sugarak, pusztán ebben az esetben nem látszanak a felhők, így a sávok nem azokból indulva látszanak, hanem az égen mutatják meg magukat, hatalmas, kissé ijesztő sötétebb és világosabb sávokat kialakítva.

lead kép: wallpaperflare.com