A zivatarok típusai

Az egyik legizgalmasabb rész a Tudásfelhőben: zivatarok, villámok és szupercellák, mennydörgés és MKR, itt a Köpönyegen!

Az "átlagos", ún. konvektív zivatar:
Egyedül a meleg levegő feláramlása idézi elő. Az ilyen zivatar tartalmazhat egy vagy több konvekciós cellát, ez utóbbit nevezzük multicellás zivatarnak.

Egycellás(pulse type) zivatar:
Megjelenésének pontos helyét nehéz előre meghatározni, mert ilyen egycellás zivatarok általában frontoktól, ciklonoktól távol jelentkeznek egy adott légtömeg homogén viszonyai között, a napsugárzás által megindított, elszigetelt jellegű konvekció során. E zivatarokat a Nap sugárzásából eredő meleg feláramlás táplálja, ezért hőzivataroknak is nevezzük.

Multicellás zivatar:
Nem egy, hanem több egymással kapcsolatban lévő, követő cellából állnak, de egy egységként mozognak. Két változatban ismertek, azaz a fürtben elhelyezkedő cellák (multicell cluster storm), amelyek egy egységként mozognak, a fejlődés más-más szakaszában, és a "viharvonalat" alkotó cellák (multicell line storms), amely vonalnak az elején egy jól fejlett gust-front található.

Többcellás vonalak:

• Squall line: a zivatarok egy vonal formába rendeződnek, ami oldalirányban több száz kilométerre terjedhet ki. Ezek a vonalak több órán keresztül fennmaradhatnak, és nagy kárt okozó szél, illetve jégeső kísérheti őket.
• Instabilitási vonal: sorba rendeződött zivatarok, amelyeknek egy közös emelő mechanizmusuk van. Az emelő mechanizmusok sávokban fordulnak elő. Az eső által hűtött levegő, vagy ’lökési front’ az instabilitási vonal alól úgy terjed ki, mintha egy kis hideg front lenne, folytonosan emeli a meleg nedves levegőt, ami a zivatart látja el energiával.

Szupercella:
Akár több órán keresztül is fennmaradhatnak, és eközben akár 250 kilométert is megtehetnek. A szupercellában általában spirálszerűen felfele mozog a levegő, ami nagyon nagy függőleges szerinti sebességváltozásokat, úgynevezett függőleges szélnyírásokat okoz. Ilyen esetekben a szél változtatja az irányát, és sebessége a magassággal együtt növekszik.

Háromféle változatuk:

• HP szupercella (high-precipitation): nagy mennyiségű csapadékot eredményez,
• LP szupercella (low-precipitation): kevés csapadékot hoz,
• Shallow (mini) szupercella

MKR:
A nyári, nagy mennyiségű csapadékot adó különleges zivatartípusok a mezoléptékű konvektív rendszerek (MKR), melyek alapvetően egymással összhangban lévő zivatarcellákból állnak. Akár napokig is tombolhatnak.

Két fajtáját különböztetjük meg:

• MKK: mezoléptékű konvektív komplexum, hatalmas, cirkuláris rendszerű, általában szupercellás szerkezetű MKR-ként definiálható, konkrét térbeli, időbeli és hőmérsékletre vonatkozó kritériumokkal. Inkább a hosszan tartó és nagy mennyiségű csapadék az elsődleges veszélyforrása (áradások), a szélviharok jelentősége csak másodlagos.
• VMKR: vonalba rendeződött MKR-nek (VMKR) hívjuk. Ugyan multicellás felépítésű, de szerkezete eltér egy normál cellacsoporttól, pl. abban, hogy folyamatos, jól fejlett gust frontja van. Heves szélviharokat okoz!

A villámokról általánosságban

A villám általában nem csak egy villámból áll, hanem a kisülési csatornát előkészítő elővillámot követi az intenzív fővillám. A villám általában elágazásokat tartalmaz (mellékvillámok), melyek a villámcsapás kb. 5 km-es körzetében jelentenek veszélyt.

A villám a légköri elektromosság kisülése, amelynek időtartama a másodperc milliomod részétől néhány tízezred részéig terjed. 100 millió Voltig terjedő feszültségnél az áramerősség rendszerint 20.000-30.000 Amper, de néha meghaladja a 100.000 Ampert is (összehasonlításképpen: a villanykörtékben néhány tized Amper áramerősség mérhető).

A villámok típusa

A villámnak három alakját szokás megkülönböztetni:

• felhő-föld villám:elektromos kisülés a föld és a felhő között.
• felhő-felhő villám:elektromos kisülés két felhő között, vagy egy felhőn belül.
• felhő-felhő villám: elektromos kisülés a zivatarfelhő és az azt környező levegő között.
• gömbvillám: akkor keletkezik, ha egy felhőből napsütötte részre csapó villám elektromos töltésének egy kis része gömb alakot vesz fel.

A mennydörgés

Annak hatására jön létre, hogy a kisülési csatorna a nagy áramerősség miatt igen hirtelen nagy mértékben felmelegszik és kitágul, majd hirtelen összehúzódik, ez hirtelen tágulás és összehúzódás következménye a dörgés. Tudjuk, hogy a hang kb. 330 m/s sebességgel terjed, így a villám megpillantása és a dörgés meghallása között eltelt időből ki tudjuk számítani, hogy a villámcsapás tőlünk milyen távolságban történt. 3 másodpercet érdemes 1 km-re számolni. A zivatarfelhő vonulása is megállapítható a dörgés alapján. Ha a villámok dörgések közötti időtartam egyre nagyobb, akkor távolodik, míg ha egyre hamarabb halljuk a dörgést a villámok után, akkor felénk közeledik a zivatar.