A légnedvesség

Ennek a témának is szerepelnie kell a Tudásfelhőben, nehogy eltűnjön, mint szürke szamár... a ködben!

Párásság: a levegő relatív páratartalma, kisebb mint 80%, a látástávolság 1 és 5 km közötti.

Köd: Ha a levegő nedvesség tartalma olyan magas, hogy a látástávolság 1 km alá csökken, ködről beszélünk. Ködképződéskor a levegő annyira telített, hogy nem tudja megtartani a felesleges nedvességet, ezért az kicsapódik.

Harmatpont: az a hőmérséklet, amelyre a levegőrészecskét lehűtve, az telítetté válik.

A leggyakoribb ködfajták: A párolgási köd: a levegőnél melegebb vízfelszínről nedvesség párolog a levegőbe és így jön létre a telítettség. Például meleg álló- és folyóvizek fölötti hűvösebb levegőbe való párolgás esetén ilyen típusú köd alakul ki.

A kisugárzási köd: inverzióval jár együtt, tehát derült, szélcsendes éjszakákon alakul ki. Ilyenkor a felszín kisugárzása nagy, emiatt a felszínközeli 10-100 méteres légréteg a harmatpontja alá hűl, és a felesleges nedvesség kicsapódik. Ez a leggyakoribb ködfajta.

Az áramlási köd: Ha az enyhe, nedves levegő hideg felszín fölött áramlik, lehűl, telített lesz és köd alakul ki.

Keveredési ködről beszélünk, ha a talaj fölötti hideg levegőréteg fölött áramlik meleg nedves levegő, majd a keveredés következtében lehűl és a felesleges nedvesség kicsapódik.

A lejtőköd akkor alakul ki, ha egy hegyvonulat emelkedésre kényszeríti a levegőt és a levegő az emelkedés következtében lehűl és telítetté válik.

Lead kép:outdoorphotographer.com