Napkitörés és sarki fény

Napkitöréskor - más néven fler - a Nap belsejéből nagy mennyiségű forró gáz távozik, mely lökéshullám formájában terjed a bolygóközi térben. A kilökődő anyag tartalmaz sugárzási energiát, de a Föld saját védelmi rendszere által a talaj közelébe minimális sugárzás érkezik.

Mérése
2012.január 23-i napkitöréshét éven belül a legerősebbvolt. Létezik egy skála a napkitörések mérésére, hasonlóan a földrengések erejének meghatározására. A skála öt részből áll és tízesével növekszik, a legkisebb „A”, majd „B”, „C”, „M”, a legerősebb jelölése „X”. A jelenlegi kitörés M8,7-eserősségű volt, tehát elég magasnak mondható.

Hatása
Jelentősen befolyásolja a kozmikus sugárzás Földre gyakorolt hatását, hogy a Nap mely részén történt a kilökődés, például, ha a Földdel ellentétes oldalon keletkezik napkitörés, akkor nem érinti a Föld légkörét. Viszont bolygónk felőli oldalról történő fler -mivel töltött részecskéket tartalmaz - jelentősenmegzavarhatjaazelektromos berendezéseket, így például a műholdakat, gps-t vagy a rövidhullámú rádiókat. Van azonban jótékony hatása is, ez pedig azűrszemétcsökkenése. Ami nem hátrány, hiszen így például biztonságosabb az űrséta, vagy az űrállomások környezete is.

Maximum, minimum hol tartunk?
A napszél, bár kis mértékben, de egy nap folyamán is ingadozik, változik, a napkorona kitörések11 éves periodicitással rendelkeznek.Erősebb naptevékenység idején napi 30-80 fler is előfordulhat.

Védelmi rendszer
Bolygónkmágneses mezeje és légkörevédőburokként működik a sugárzással szemben. A magnetoszféra Nap felőli oldala hasonlóképpen néz ki, mint egy mágnes erővonalai, a sarkoknál a legvékonyabb, az ellentétes oldalon uszályként elnyúlik. Amikor a sugárzás érkezik a bolygónk felé a sarkok felé eltérülnek, és érintkeznek a Föld légkörével. Ha Napból érkező részecske találkozik bizonyos elemmel, akkorfénykibocsátástörténik, amit sarki fénynek nevezünk.

Sarki fény, vagyis Aurora Borealis
Ha a töltött részecskeoxigénnel ütközikvörösvagyzöld, hanitrogénnel, akkorkékesfény kibocsátás történik. Aurora az északi és a déli féltekén is kialakulhat, általában a60. és 75. szélességi kör között jellemző, de ritkábban ennél kissé tágabb környezetben is megfigyelhető. Általában a zöldes szín a leggyakoribb.