Sokkoló felfedezés: lehet, hogy félreértettük a bolygó legnagyobb áramlatát
Itt állíthatja be, hogy a Google keresőben elsők között legyen a Köpönyeg.huElképesztő felfedezés látott napvilágot. Lehetséges, hogy a föld legerősebb áramlata nem úgy született, ahogyan eddig hittük?
Van egy "folyó" a bolygónkon, aminek nincs medre, nincs partja, és mégis mindent befolyásol. Olyan mennyiségű vizet mozgat, ami mellett a világ összes folyója együttvéve eltörpül. Ez az antarktiszi köráramlat – és most végre kezdjük megérteni, hogyan indult be.
Mit kell tudni az Antarktiszi-köráramlatról?
- Az antarktiszi köráramlás a Föld legerősebb óceáni áramlata
- Több vizet szállít, mint a világ összes folyója együtt
- Nem a kontinensek szétválása indította be önmagában
- A kulcs a nyugati szelek megfelelő elhelyezkedése volt
- Ausztrália elmozdulása tette lehetővé az áramlat kialakulását
- Az áramlat elszigetelte Antarktiszt és lehűtötte a bolygót
- Segített csökkenteni a légköri szén-dioxidot
Az áramlat, ami lehűtötte a bolygót
Ez az áramlat ma szó szerint körbeveszi az Antarktiszt, és elszigeteli azt a melegebb vizektől. Ennek köszönhető, hogy a déli kontinens egy hatalmas jégbirodalommá vált, és az is maradt. Olyan, mintha a Föld egy saját hűtőrendszert kapcsolt volna be – és ez a kapcsoló az óceánban van. A tudósok régóta úgy gondolták, hogy ez az egész akkor indult el, amikor a kontinensek lassan szétszakadtak, és megnyíltak a tengeri átjárók Antarktisz körül. Logikusnak tűnt: ha megnyílik az út, a víz elkezd áramlani. Csakhogy a valóság ennél sokkal furcsább.
A legújabb kutatások szerint hiába nyíltak meg ezek az óceáni "kapuk", az áramlat sokáig egyszerűen nem állt össze. A víz mozgott, örvénylett, de nem alakult ki az a folyamatos, erős köráramlás, amit ma ismerünk. A kutatók ezért lényegében visszatekerték az időt egy szuperszámítógépes modell segítségével, és megnézték, hogyan nézett ki a Föld több mint 30 millió évvel ezelőtt. Az derült ki, hogy valami nagyon fontos hiányzott a képből.
A hiányzó láncszem: a szél
A kulcs nem a vízben, hanem a levegőben volt. Egészen pontosan a nyugati szelekben, amelyek ma is elképesztő erővel söpörnek végig a Déli-óceán felett. Régen ezek a szelek egyszerűen nem ott fújtak, ahol kellett volna. Hiába voltak meg az átjárók, a szél nem tolta meg a vizet a megfelelő helyen. Az áramlat emiatt szétesett, irányt váltott, és nem tudott egyetlen zárt rendszerré összeállni. A fordulópont akkor jött el, amikor Ausztrália lassan északabbra sodródott. Ezzel végre egy vonalba került az egyik kulcsfontosságú átjáró és a legerősebb szelek. Innentől kezdve minden összeállt: a szél beindította az áramlást, az pedig egyre erősebb lett.
Ahogy az áramlat megerősödött, egyre jobban elszigetelte az Antarktiszt. A meleg víz nem jutott el a kontinenshez, a hideg viszont bent maradt. Ez önmagában is hűtötte a bolygót, de volt egy még fontosabb hatás. Az óceán több szén-dioxidot kezdett elnyelni a légkörből. Ez pedig tovább csökkentette a hőmérsékletet. Egy lassú, de visszafordíthatatlan folyamat indult el: a Föld egy meleg, üvegházhatású világból átváltott egy hűvösebb, jégkorszakokkal tarkított korszakba. És ebben a rendszerben élünk ma is.
Miért fontos ez most?
Elsőre úgy tűnhet, hogy ez csak egy ősi történet a múltból, de valójában nagyon is aktuális. A tudósok azért próbálják ilyen pontosan megérteni ezeket a folyamatokat, mert a jelenlegi klímaváltozásnál is hasonló mechanizmusok működnek – csak sokkal gyorsabban. Ha tudjuk, hogyan reagált a Föld egykor magas szén-dioxid-szintre és változó óceáni áramlásokra, sokkal pontosabban tudjuk megjósolni, mi vár ránk a következő évtizedekben.
Az viszont egyértelmű: a klíma nem egyetlen tényezőn múlik. Néha egy kontinens mozdul, néha a szél fordul, és ettől teljesen új irányt vesz a bolygó története.
Nyitókép:MASONS NEWS SERVICE / Northfoto/swns.com
Forrás: zmescience
