Sivatagi por van a levegőben: hogyan érint ez minket?
Az utóbbi napokban nem panaszkodhattunk. Az időjárás varázslatos, süt a nap, csicseregnek a madarak, tényleg beköszöntött a tavasz. Azonban van valami, ami mégis megkeserítheti a napokat: a sivatagi por, ami hazánk felett időzik.
Ha az elmúlt napokban úgy érezted, mintha valaki finoman lejjebb csavarta volna a nap fényerejét, nem képzelődtél. Nem köd volt, nem klasszikus felhőzet, hanem sivatagi por, ami több ezer kilométert utazva érkezett fölénk. Igen, jól olvasod: a Szahara homokszemei most épp a Kárpát-medence felett lebegnek.
Röviden a sivatagi porhelyzetről
- A Szaharából érkező finom porszemcsék a magas légkörben jutottak el fölénk.
- A por jégkristályokkal és fátyolfelhőkkel keveredve tompítja a napsütést.
- A naplementék viszont látványosabbak.
- A következő időszakban csökken a por mennyisége, de nem tűnik el azonnal.
- Az érzékenyebbek fáradtabbnak, bágyadtabbnak érezhetik magukat.
Hogy kerül ide sivatagi por, és mit okozhat?
A magasban, jóval a fejünk fölött húzódik egy erős légáramlás, amit futóáramlásnak hívnak. Ez afféle "égi autópálya", amelyen a levegő – és vele együtt minden, amit felkap – elképesztő távolságokat tud megtenni. Amikor Észak-Afrikában porviharok keletkeznek, a finom szemcsék felemelkednek a magas légkörbe. Onnantól pedig már csak egy megfelelő irányú áramlás kell, és a por útnak indul. Most pontosan ez történt: a légköri áramlás egészen a Szaharáig lenyúlt, majd onnan hozta magával a porszemcséket Európa belseje felé.
A sivatagi por nem önmagában van a levegőben. A magasban jégkristályokkal és fátyolfelhőkkel keveredik. Ettől az ég nem klasszikusan felhős, hanem inkább opálos, fátyolos, néha már-már sűrűnek tűnő lesz, mint amit tegnap is tapasztalhattunk. A napsütés ilyenkor nem éles, nem vakító, inkább szórt és tompított, néha teljesen el is tűnik a vastagabb rétegek mögött. Olyan, mintha egy vékony függönyt húznának a Nap elé. A jelenség különösen naplemente környékén látványos: a por miatt élénkebb, narancsosabb, vörösesebb árnyalatokat kaphat az égbolt. És kapott is, aki jól figyelt, láthatta.
A jó hír az, hogy a légkörben lebegő apró részecskék mennyisége lassan csökken. A rossz hír az, hogy nem egyik pillanatról a másikra. A magasabb légrétegekben még maradhat annyi por, ami továbbra is megszűri a napsütést. Kedden már több esély lehet a naposabb időszakokra, de a fény valószínűleg még nem lesz az a kristálytiszta, kék égboltos változat. Ez az a helyzet, amikor felnézel az égre, és érzed, hogy valami nem az igazi.
Hogyan hat ez ránk, és miért ilyen gyakori mostanában ez?
Sokan ilyenkor fáradtabbnak, bágyadtabbnak érzik magukat. A tompított napsütés csökkenti a természetes fényerőt, ami befolyásolja a hangulatunkat és a bioritmusunkat is. Ráadásul a hőmérséklet nappal 11-16 fok között alakul, miközben hajnalban többfelé fagypont alá hűlt a levegő, sőt az északi völgyekben és a Nyírségben keményebb mínuszok is előfordultak. Ez a kontraszt önmagában is terheli a szervezetet. A por koncentrációja a magasban van jelentősebb mennyiségben, tehát nem klasszikus szmoghelyzetről van szó, de az érzékenyebbek – allergiások, asztmások – észlelhetnek enyhe irritációt.
És miért ilyen gyakori?
A sivatagi por nem új jelenség. Évtizedek óta előfordul, hogy eléri Közép-Európát. Az viszont tény, hogy az utóbbi években többször hallunk róla. A légköri mintázatok változékonysága és az erősebb, déli áramlások kedveznek annak, hogy a por messzebbre jusson. Ez tulajdonképpen a globális légkör összekapcsoltságának látványos bizonyítéka: ami ma a Szaharában történik, az pár nap múlva hatással lehet ránk is.
Nyitókép: MaCross-Photography / Shutterstock
MTI, HungaroMet
