Ezért nem fagy már be a Duna – és milyen volt, amikor még igen
Volt idő, amikor télen a város apraja-nagyja a befagyott folyóra merészkedett, vásárok és korcsolyázók jelentek meg a jégen. Ma a Duna már ritkán mutatja ezt az arcát: a szabályozás, a városi hő és az enyhébb telek mindent megváltoztattak.
Ma már szinte elképzelhetetlen, hogy télen egyszer csak lesétáljunk a rakpartról, és a Duna jegén átkorcsolyázzunk Budáról Pestre. Pedig volt idő, amikor ez nemhogy lehetséges volt, hanem teljesen természetes. Vásárok, korcsolyázók, szekerek, sőt, cirkusz és zene töltötte meg a befagyott folyót. Ma viszont jó, ha a part mentén megjelenik némi jég. Mi történt a Dunával?
Miért nem fagy már be a Duna a fővárosnál?
Sokan gondolják, hogy a Duna azért nem fagy be, mert nincsenek már igazi telek. Ez részben igaz, de messze nem ez az egyetlen ok. A folyó befagyásához amúgy is jóval több hideg kell, mint egy állóvízhez: legalább 10–11 napon át tartó, folyamatos mínusz 5 fok alatti hőmérséklet szükséges. Ilyen időjárás a 19. században még gyakori volt, ma viszont ritkaságszámba megy. De még ha jönne is egy olyan farkasordító hideg tél, mint amilyen most van, annak az esélye, hogy Budapestnél összefüggő jégtakaró alakuljon ki, gyakorlatilag nulla. Ennek oka a város és a folyó átalakulása.
Felgyorsult folyó, felmelegített víz
A 19. század végétől kezdve a Dunát szabályozták: eltűntek a mellékágak, szigetek, a medret kiegyenesítették és mélyítették. Ennek következtében a víz gyorsabban áramlik, a gyorsan mozgó víz pedig sokkal nehezebben fagy be. Ehhez jön hozzá a városi hőterhelés. Budapest ipari és lakossági szennyvizei – még tisztítva is – melegebbek a folyó vizénél, így folyamatosan fűtik a Dunát. Ugyanez igaz a termálvizekre és az erőművek hűtővizére is. A duzzasztóművek és vízlépcsők pedig átkeverik a vízoszlopot: a mélyebb, melegebb rétegek feljutnak a felszínre, tovább akadályozva a lehűlést. Ha mindez nem lenne elég, szükség esetén ma már jégtörő hajókat is bevetnek, hogy megelőzzék a jégtorlódást és a veszélyes jeges árvizeket.
Mikor fagyott be utoljára?
Budapestnél utoljára 1963 telén fagyott be teljesen a Duna, legalábbis ezt valószínűsítik a feljegyzések. Akkor vastag, összefüggő jég boríthatta a folyót. Azóta legfeljebb jégzajlásról beszélhetünk: úszó jégtáblák jelennek meg, a part menti részek, holtágak, mellékágak befagynak, de a fő sodrás soha. Fontos: ezek a jeges részek ma életveszélyesek, a jégre lépni szigorúan tilos.
Amikor a befagyott Duna a város szíve volt
Régen egészen más arcát mutatta a folyó. A 19. század közepe előtt a Duna sekélyebb, lassabb és szigetekkel tagolt volt, így sokkal könnyebben befagyott. Volt olyan tél, amikor hetekig, sőt hónapokig állt a jég. A befagyott Duna nemcsak átkelőhely volt, hanem közösségi tér. A századfordulón árusok lepték el a jeget: sült gesztenye, perec, virsli illata keveredett a hideg levegővel. Szólt a verkli, gyerekek csúszkáltak, fiatalok korcsolyáztak, este fáklyák világították meg a biztonságos útvonalakat. Volt, hogy karácsonyfát árultak a jégen, körhinta működött, sőt vándorcirkusz is fellépett. A történelem nagy pillanatai is kötődnek a befagyott Dunához: 1241–42 telén a tatárok a jégen keltek át, 1458 januárjában pedig tömegek vonultak a befagyott folyóra, hogy Hunyadi Mátyás támogatását kifejezzék.
Amikor a jég pusztított
A romantikus képnek azonban volt árnyoldala is. Az 1838-as jeges árvíz Pest nagy részét elpusztította: több mint háromezer ház omlott össze, ötvenezer ember maradt fedél nélkül. A meginduló jég feltorlódott, az ár pedig mindent vitt. Wesselényi Miklós csónakkal mentette az embereket az elárasztott utcákból. A jégen való közlekedés sosem volt veszélytelen. A meleg források fölött elvékonyodó jég, az úgynevezett halálrések, valamint a hirtelen meginduló jégtáblák komoly kockázatot jelentettek. Bár a hatóságok kijelölt útvonalakat létesítettek, a jeget locsolással vastagították és igyekeztek biztonságossá tenni az átkelést, balesetek és halálos tragédiák így is előfordultak.
Egy eltűnt világ emléke
Ma már a befagyott Duna inkább képeslapokon, archív fotókon és történetekben él. Korcsolyázás a Parlament előtt, vásár a folyó közepén, zene és élet a jégen, mindez a város egy eltűnt korszakához tartozik. A Duna ma is lenyűgöző, de másképp. És bár talán soha többé nem sétálunk át rajta télen, a befagyott Duna emléke örökre része marad Budapest történetének.
Nyitókép: Studiof20 / Shutterstock
