Egyre többször és egyre több gólyát lehet látni a fagyos, havas szántókon, ami aggodalommal tölti el az embereket. Igyekeznek nekik segíteni, befogadni vagy etetni őket, elvégre költöző madarak, semmi keresnivalójuk idehaza télen. Nos, ez nem egészen így van, az itthon telelő gólyákat pedig sem befogadni, sem etetni nem szabad, mert ártunk vele!
Nem szokatlan és még csak nem is abnormális, hogy néhány gólya idehaza telel át. Egyszerűen ezek az egyedek úgy mérik fel a lehetőségeiket, hogy útra kelni, és 20 000 km-t megtenni sokkal veszélyesebb, mint a szegényesebb élelemszerzési lehetőségekkel és a hideggel együtt itthon maradni.
Ráadásul azok az egyedek, melyek sikeresen áttelelnek itthon, akár többször is, ezeket az ismereteket, az egyre javuló eszköztárat, mely a túlélésüket segíti átadják a fiókáiknak is. Persze adódik a kérdés, hogy honnan lehet tudni, hogy a gólya nem azért maradt itthon, mert beteg?
Az egészséges egyedek egyik legkönnyebben felismerhető képessége a repülés. Ha a madár röpképes, akkor semmi baja. Vagyis, ha a háztetőn, vagy a villanypózna tetején pillantjuk meg, biztosan egészséges madárról van szó. Ha a szántón ácsorog, akkor sem feltétlenül beteg. Felmérhetjük, baja van-e, ha lassan megközelítjük: ha elrepül, akkor nincs baja. Ezzel azonban csak óvatosan, hiszen a repülés nagyon energiaigényes, ne kényszerítsük rá feleslegesen az állatot.
Hogy talál-e itthon elég békát? Nem biztos, de a gólya nem csak kétéltűeket, hanem rovarokat, hernyókat, kígyókat, sőt, kis emlősöket is fogyaszt, vagyis a fagyott szántón ácsorgó gólya nagy valószínűséggel pocokra vagy egérre vadászik. Ráadásul az egyre enyhébb klíma egyre több gólyát késztet majd arra, hogy hagyja a vándorlást, és inkább teleljen át itthon. A fent leírtak miatt pedig az állatokat befogni, etetni nem szabad, ezzel sokkal többet ártunk, mint használunk!
képek és lead kép: shutterstock