2020. november 30. hétfő
Andor, András

Szóval a pénz vagy a természet az úr?

2018. november 5., 16:00
Szóval a pénz vagy a természet az úr?

A természet védelme – legalábbis papíron – szinte minden kormány, civil szervezet és ipari cég számára kiemelten fontos. Nem is csoda, hogy a Világörökségi listán 229 olyan helyszín szerepel, mely minimum részben védendő, kiemelt természeti kincs.

A gondot csupán az jelenti, hogy a természet szépségei – mint a hegyek, az erdőségek, vagy éppen a korallzátonyok – olyan nyersanyagokat rejthetnek, amire az iparnak nagy szüksége van.

kép: cnbc.com

Veszélyben a védett helyszínek

A WWF nemzetközi tanulmánya szerint az említett 229 Világörökségi helyszínből 114 esetében komoly veszélyt jelentenek az olyan ipari tevékenységek, mint a fakitermelés, a bányászat vagy éppen az olajkutatás.

A pénz nagy úr, és sajnos tény, hogy ha csak a közvetlen bevételt szemléljük, akkor bizony egy szén, vagy aranybánya, egy kitermelt erdő, vagy egy új olajkút lényegesen többet hoz a konyhára, mint a természet szépsége. Erről az oldalról megközelítve hatalmas bajban vannak a helyszínek.

Nem mindegy a nézőpont

A közvetlen bevételt szemlélve a legtöbb helyszín elbukott, de azért ez a nézőpont erősen torz. Nem veszi figyelembe ugyanis azokat a javakat, amiket ezek a helyek a környező embereknek nyújtanak. Nem csak a munka, a turizmus, hanem az ivóvíz és az élelem is ide tartoznak.

Bizony, a Világörökségi helyszínek nem múzeumok, hanem élő, változó, a mindennapokban is szerepet betöltő helyek, amiktől több ember függ, mint hazánk teljes lakossága. Így pedig a kérdés jóval szofisztikáltabbá válik. Hiszen a hirtelen bevétel messze nem éri el azt a veszteséget, amit több millió embernek kell közvetlenül elszenvednie, nem is beszélve arról a veszteségről, amit az egész emberiségnek kell nyögnie. Jelen esetben sajnos nem működik az oszd meg és uralkodj elve, hiszen a kitermelés sok esetben lehetetlenné teszi a természet épségének megtartását.

kép: mindbodygreen.com

Szemléletváltás, vagy semmi

Az ipari tevékenységek jellemzően valamilyen energiahordozó nyersanyag kitermelésére irányulnak, vagyis a megoldás mindenképpen a szemléletváltásban rejlik. A megújuló források kiaknázása lehetővé teszi, hogy a káposzta is megmaradjon, és a kecske is jóllakjon. Persze itt sem lehet mindent, kompromisszumokat ebben az esetben is kötni kell, de talán a fejlődés lehetővé teszi majd azt is, hogy újra a harmónia lehessen a cél, ne pedig a fennmaradás és a nyers profit.

lead kép: gaiadergi.com