Az újrahasznosítás-illúzió, avagy mennyi az, amit tényleg újra felhasználunk?

A társadalmi szerepvállalás, a környezet védelme ma már nem egy egyszerű elhanyagolható kérdés, hanem központi téma. Minden cég, minden magára valamit is adó ember újrahasznosít. De mit ér ez az egész? Mi lesz a műanyaggal, amikor “újrahasznosítják”?

Üzlet

Ne legyenek illúzióink: egy adott dolog egyetlen egy esetben terjed el széles körben a világban: ha jó üzlet. Az újrahasznosítás pedig az, de csak bizonyos keretek között. Hogy ez mit jelent? Azt, hogy be kell látnunk a szomorú tényt: az újrahasznosítás, főleg a műanyagok esetében sokszor több károsanyag - kibocsátással jár, mint az új termék előállítása. Igaz, így legalább nem a természetben kallódik több száz éviga hulladékhanem...

kép: Greenpeace

Tényleg, hova is kerül a műanyaghulladék, ha azújrahasznosításaanyagilag nem mindig kifizetődő? Hiába olvassuk egyre többcímkén, hogy 100%-ban újrahasznosítható műanyag, ez csupán egy lehetőség, amivel láthatóan nem igazán élünk.

A Német Szövetségi Környezetvédelmi Hivatal adatai alapján az egyik leginkábbújrahasznosítónemzet, vagyis a német emberek által szelektíven összegyűjtött műanyag sajnos messze nem oda kerül, ahova szeretnénk. Az adatok alapján az összegyűjtött, válogatott műanyag 60%-a(!) egyből a szemétégetőbe kerül. A maradék egy része importra megy, egy része újabb válogatás utánmegint csaka tűzben végzi. A gyűjtött és válogatott műanyag hulladéknak csupán 17%-a kerül ténylegesenújrafelhasználásra, de ebből is többnyire alacsonyabb minőségű termékeket gyártanak.

Van értelme?

Hogy van-e értelme a szelektív hulladékgyűjtésnek? Mindenképpen, de némi kiegészítéssel: a csomagolások táján a legjobb az, ami nincs. Ez igaz az élelmiszerek és minden másegyébesetében is. A hentes nem teszi hatalmas műanyag dobozba a húst, a zöldséges nem tekeri zsugorfóliába a répákat, káposztát, nem csomagolja egyesével a kígyóuborkákat sem.

kép: ecomena.org

Hatást akkor tudunk elérni, ha két szempontot szem előtt tartunk. Az első, hogy gondoljuk meg: valóbanszükségünkvan-e az adott dologra, amit venni akarunk, vagy csak azértvásárolunk, mert megszoktuk, vagy mert úgy érezzük, meg kell lepni magunkat valamivel. Minden változás kicsiben indul, azaz nekünk kell elkezdeni az ésszerű, műanyag és csomagolásmentes létet, amiben az anyagok, melyeket használunk valóbanújrafelhasználásrakerülnek, nem csak ennek a lehetősége adott.

A másik, hogy mindenképpen igyekezni kell mindent nagy léptékben is megvalósítani. A világon minden ember igyekezhet tudatosan élni, ha a rendszer egyszerűen ezt nem veszi figyelembe, akkor a dolgok nagyon nehezen, vagy sehogyan sem alakulnak. A gazdaság alapjainak újraértelmezéseelkerülhetetlen, már csak arra kell várni, hogy valaki ebben is meglássa az üzletet...

lead kép: mnn.com