Lassan már nincs olyan, aki ne tudná, hogy a párizsi klímaegyezményben meghatározott 1,5°C-os maximum felmelegedés elérése a cél, hiszen azt átlépve súlyos következményekkel kell szembenéznünk. Az idő pedig nagy ellenfél, éppen ezért terjednek nagyarányban a megújuló energiaforrások és csökkentjük jelentősen a károsanyag-kibocsátást.
Vagy mégsem? Előbbi ugyan igaz, hiszen a napelemes kapacitások hatalmas léptékben növekednek idehaza is, utóbbi, vagyis a károsanyag-kibocsátás azonban nem csökkent. Sőt, az utóbbi években is nőtt, tudva, hogy ezzel civilizációnk halálos ítéletét írjuk alá, 2030 pedig már a nyakunkkon van...
De még van idő – legalábbis a politikusok zöme ezzel védekezik –, hiszen csak 2050-ig kell meghozni a drasztikus lépéseket. Nos, ez sem igaz. A londoni Imperial College tudósainak egy korábbi tanulmánya megmutatja, hogy amennyiben nem nő tovább a kibocsátás, “csak” ezen a szinten marad, akkor 2030-ra elérjük az 1,5°C-os felmelegedést, amit még “biztonságosnak” lehet tekinteni.
Erre az esélyünk 50% – ami komoly probléma. Tudósok tömegei tiltakoznak harsogva a cselekvések elmaradása ellen, sokan pedig már ezt sem teszik, belenyugodva foglalkoznak azokkal a kérdésekkel, melyek egy elpusztult civilizációval kapcsolatosak, és maximum azt találgatják, még mennyi időnk lehet, amíg ismert világunk gyökeresen megváltozik. Hogy kinek lesz igaza, nem is annyira fontos, hiszen a lehetséges pusztulás elkerülése még akkor is kiemelt jelentőségű, ha a bekövetkezés esélye minimális, nem csak akkor, mikor az esély 50%...
Nyitókép: Shutterstock