Mi lenne, ha a Szahara nem a világ legnagyobb sivataga, hanem az emberiság energiatermelő központja lenne? Mi lenne, ha a Szahara 50%-át befednénk napelemekkel?
Nos, ezzel a gondolattal már foglalkoztak a tudósok, és az eredmény kettős lenne. A Szahara éghajlata felhőtlen eget adna a napelemes energiatermeléshez, ami így olyan energiabőséget hozna magával, amire eddig még soha nem volt példa. Sőt, az élet is visszatérne ebbe a régióba.
A sivatag ökoszisztémája ugyan eltűnne, de a napelemek erősebben melegednének fel mint az árnyékukban a talaj, így a hőkülönbség miatt a feláramló levegő mértéke is nőne, ez felhősödést és esőt eredményezne. A nedvesség a növényzet terjedését hozná magával, ami alapvetően jól hangzik. Sajnos azonban sem a technológiánk, sem az összeg nincs meg egy ekkora beruházáshoz.
Nem utolsó sorban a növényzet és a napelemek nagyobb hőt nyelnének el, mert színük sötétebb a sivatagnál. Ez lokálisan akár 2,5°C-os hőmérséklet emelkedést is okozna, mely globális léptékben is 0,4°C-kal emelné az átlaghőmérsékletet, azaz éppen abba a csapdába lépnénk, amiből menekülni igyekszünk a megújulók által.
Nyitókép: Pixabay