Vízmentes megoldásokkal vagyunk kénytelenek élni, hiszen az iható, tiszta víz egyre csak fogy a világban, mi pedig durván pazarlóan bánunk vele. Ezt a legékesebben talán a WC használat bizonyítja.
A WC öblítésére napi 40-50 liter ivóvizet pazarlunk el, ami elképesztően nagy mennyiség, pedig létezik vízmentes megoldás. De még rosszabbul hangzik, hogy az elpazarolt vizet igyekszünk visszaszerezni, ami költséges és sajnos nem túl hatékony, végső soron tehát szennyezi a talajvizet is.
Az emberi ürülék – egészséges ember esetében – bizony használható trágyázásra is, de a hígtrágya, vagyis a vízzel kevert ürülék nem kifejezetten jó megoldás. Hogy a vizet kiszedjük a rendszerből, használhatunk száraztoalettet, vagy alomtoalettet is.
A lényege mindkét megoldásnak az, hogy az ürüléket növényi darálékkal elfedjük, ami így oxigénhez jut. Azt gondolnánk, hogy rettenetesen bűzös, pedig a kellemetlen szagokért éppen az oxigén hiánya felel. Az így komposztált ürülék pár nap után a kerti komposztálóban landolhat, ahol – szintén szagtalanul – tovább halad a tápanyagban gazdag termőfölddé válás útján. Városi környezetben nem, de családi házas területeken a megoldás működik, szagtalan, és még csak különösebb kihívást sem jelent a fenntartása, jelentős víz – és így pénz – megtakarítása mellett.
Nyitókép: Shutterstock