A méhlegelő nem gaz! Otthon, táplálék, természet!

 A városi környezetben nagyon sokan szeretik a zöldet. Csakhogy ez az emberek egy jelentős részének a szemében a gondosan karbantartott gyepet jelenti. Ez azonban még akkor is nagyon kevés, ha annak nyírása nem hetente, hanem nagyobb időintervallumban történik. 

Ezek a füves részek ugyanis ökológiai sivatagok, nem nyújtanak táplálékot a beporzó rovaroknak, azok hiányában pedig a terület ökológiai szempontból haldoklik. Ennek ellenére sokan haragvó szemmel nézik a “gazos” területeket. 

A méhlegelőkre elképesztően nagy szükség van, még akkor is, ha a szemnek ezek a területek nem tűnnek elég “rendezettnek”. Míg egy adott részen a vezető szerepet átveszik a vadvirágok, addig rendezetlennek tűnik, de ez a természet sajátja, beleszólni nem szabad! 

A vadvirágok többségbe kerülése idő, de a terület addig is rendkívül fontos. A méhek, lepkék és sok más beporzó számára is peterakó helyet, otthont nyújtanak, vagyis a “haszontalan” jelző egy picit sem illeszthető rájuk. A biodiverzitás védelem és elősegítése a városokban is kiemelt jelentőségű, a méhlegelők pedig ezeknek a törekvéseknek nagyon jó eszközei!