Hogy a műanyagokkal gond van, azt már elég régóta tudjuk. Nem bomlanak le, fizikailag azonban aprózódnak és ennek következtében a világon mindenhol fellelhetőek. Tényleg mindenhol, hiszen az Everesten is kimutatták a jelenlétüket, ahogyan az Antarktisz sem mentes tőlük.
Sajnos egy ideje azzal is tisztában vagyunk, hogy az emberi szervezetben is jelen vannak. Hatásuk egyelőre nem tisztázott, ám a gyulladások kialakulásának esélyét növelik. 2020-ban pedig bizonyítást nyert, hogy a méhlepény sem képes megszűrni a mikroműanyagokat, vagyis a magzatban is jelen vannak.
Az elmúlt években több kutatás is foglalkozott ezzel a problémával. Az egyre kifinomultabb módszerekkel dolgozó kutatók pedig egyre ijesztőbb képet festettek elénk a placenta és a mikroműanyagok kapcsolatáról. 2024-ben pedig egy 64 szövetmintát vizsgáló tanulmány is született.
Ebből pedig kiderült, hogy ahogyan telnek az évek, egyre több és több mikroműanyag halmozódik fel a placentában. Mostanra a szervben felhalmozódó mikroműanyag mennyisége messze meghaladja a véráramban jelen lévő mennyiséget, ami aggodalomra ad okot, még akkor is, ha a hatásai egyelőre nem tisztázottak. Az pedig talán még elkeserítőbb, hogy egyetlen minta sem volt mentes ettől az anyagtól...