A párizsi klímacélok felé nagyjából félúton érdemes feltenni magunknak a kérdést: jó irányban haladunk és megfelelő sebességgel? Nyilván nem, de olyan szempontokat is figyelembe kell venni, amik mindannyiunkat érintenek - ez pedig természetesen a pénz.
Képesek lennénk ennél lényegesen nagyobb tempóban is robogni az energiaátmenet felé, de ez elképesztően sokba kerülne. Egyrészt az energiatermelés árai szállnának el, hogy a rendszer fenntartható és az ellátás biztos lehessen.
A vállalatok szintjén is hatalmas költségekkel kellene számolni, hiszen ma már egyre több vállalkozás ismeri fel, hogy édeskevés a saját portáján sepregetni. Ahhoz, hogy valóban fenntartható legyen értékláncokban kell gondolkozni, melyeknek csupán a legvége maga a zöld vállalat. A probléma gyökere az alapanyag előállító és a beszállító, melyek nagyon messze vannak a fenntartható megoldásoktól.
Ma senki sem vitatja, hogy az energiaátmenet ennél gyorsabb megvalósítása, a fenntarthatósági átállás és a kibocsátás nullára redukálása irgalmatlanul hatalmas összegeket emésztene fel. Ugyanakkor nem árt tisztában lenni azzal a ténnyel is, hogy az idő ellenünk dolgozik, és bár az átállás brutális összegekbe kerül, a kármentés és helyreállítás, melyet a klímacél el nem érése révén leszünk kénytelenek megfizetni annak a bizonyos brutális összegnek az 5-6-szorosára rúg már a mostani kalkulációk alapján is!