A megújulókra való áttérés szükségszerű, elkerülhetetlen, de sajnos egyfolytában szembe kell nézni a témával kapcsolatos egyik legnagyobb mumussal: mi van akkor, ha a megújulók épp nem termelnek?
Nehéz megteremteni az energiabiztonságot úgy, hogy a termelő egységre, annak időbeni aspektusiara nem sok ráhatásunk van. Nem mi teremtjük a szelet vagy a napsütést, vagyis nem tudjuk kellően befolyásolni azt, mikor mennyi energia álljon rendelkezésre. Erre lehet jó megoldás az energiatárolás, amit azonban hatékonyan megoldani egyelőre nemigen tudunk.
Vannak azonban olyan elképzelések, sőt, futó projektek is, melyek hatékonyan képesek megoldani ezt a problémát úgy, hogy az nem kerül csillagászati összegekbe és nem pumpálja tele még jobban károsanyaggal a légkört, vagy szipolyozza ki a Föld tartalékjait. Az egyik legígéretesebb megoldás pedig olyasmit használ, amivel mindenki találkozik, sőt tanul is róla már általános iskolában. Ez pedig a gravitáció.
Egy finn település, Pyhäjärvi rendelkezik Európa legmélyebb, már leszerelt bányájával - ami így tulajdonképpen csak egy nagy lyuk. Ennek segédaknáját, egy 530 méter mély részt használna a skót Gravitricity vállalat. Terveik szerint egy olyan szerkezetet építenek ide, mely, amikor éppen felesleges energia áll rendelkezésre, hatalmas súlyokat emel fel a mélyből. Mikor pedig energiára van szükség, akkor leereszti azokat, a csörlők pedig generátorokként viselkedve energiát nyernek vissza a műveletből. A tervek alapján így mintegy 2 MW teljesítmény tárolására lehet alkalmas a bánya. És hogy mennyire nem elrugaszkodott ötlet a bányák ilyen irányú hasznosítása? Kutatók szerint a világ elhagyott, leszerelt bányáiban hasonló elven tárolható energia mennyisége mintegy 70TWh- ami a világ egy teljes napi energiaigényének felel meg.