Ember még sosem látta így a Holdat: az Artemis–2 történelmet írt, már hazafelé tart a legénység (Videó)

Az emberiség több mint fél évszázad után ismét olyan távolságba jutott a Földtől, ahol minden pillanat történelemkönyvekbe illik. Az Artemis–2 nem csupán egy újabb űrrepülés: ez az a küldetés, amely visszanyitja az utat a Hold felé – és talán azon túl is. Ami azonban igazán különlegessé teszi, az az, amit az űrhajósok láttak odafent: olyan látványt, amit korábban még emberi szem soha.

Artemis–2: egy történelmi út, ami mindent átír

2026. április 1-jén a világ szeme a floridai kilövőállásra szegeződött, amikor a NASA legújabb generációs rakétája, a Space Launch System felemelkedett. A fedélzeten négy űrhajós – Reid Wiseman, Victor Glover, Christina Koch és Jeremy Hansen – indult útnak egy közel tíznapos küldetésre. Ez a repülés nem a Holdra  leszállásról szól. Sokkal inkább egy kulcsfontosságú teszt: minden rendszer, minden manőver és minden adat azt a célt szolgálja, hogy előkészítse az emberiség visszatérését a Hold felszínére. A küldetés első szakaszában az Orion űrkapszula a Föld körül maradt, ahol az űrhajósok alaposan ellenőrizték a rendszereket. Ezután következett az igazi ugrás: a hajtómű begyújtásával elindultak a Hold felé. A pálya azonban nem egy egyszerű oda-vissza út. Az Artemis–2 egy úgynevezett lendítő manővert hajt végre: a Hold gravitációját használva fordul vissza a Föld felé. Ennek során az űrhajósok nemcsak elrepülnek a Hold mellett, hanem több ezer kilométerrel túl is haladnak rajta. Ez az útvonal tette lehetővé, hogy új rekord szülessen: az emberiség most volt a legtávolabb a Földtől – több mint 406 ezer kilométerre. 

A küldetés legizgalmasabb része kétségtelenül az volt, amikor az Orion elérte a Hold túlsó oldalát. Ez az a terület, amelyet a Földről soha nem láthatunk. A legénység beszámolói szerint a látvány szinte leírhatatlan volt. A kráterek éles peremei, a fény és árnyék határának szaggatott vonala, valamint a felszín szokatlan színei – barnás, kékes árnyalatok – mind olyan részletek, amelyek műholdképeken már feltűntek, de emberi szemmel egészen más élményt nyújtanak. Ebben a szakaszban a kommunikáció is megszakadt a Földdel, nagyjából 40 percre – ez teljesen tervezett volt, hiszen a Hold tömege fizikailag blokkolja a rádiójeleket. Amikor a kapcsolat helyreállt, az első üzenetek egyikében az űrhajósok szinte megkönnyebbülten jelentkeztek be. 

Napfogyatkozás az űrből

A küldetés egyik legkülönlegesebb pillanata az volt, amikor az űrhajósok egy teljes napfogyatkozást figyelhettek meg – de nem a Földről megszokott módon. Az Orion fedélzetéről nézve a Hold takarta ki a Napot, miközben a háttérben a mélyűr feketesége terült el. Ez az élmény nemcsak látványos (na meg rémisztő), hanem tudományos szempontból is értékes megfigyeléseket tett lehetővé. 

Visszatérés a gravitáció erejével

Az Artemis–2 egyik legérdekesebb technikai eleme, hogy a visszatéréshez nem szükséges hatalmas mennyiségű üzemanyag. A kapszula pályáját a Hold gravitációja „hajlítja vissza” a Föld irányába. Ez a megoldás nemcsak hatékony, hanem a jövő küldetései szempontjából is kulcsfontosságú, hiszen hosszabb, mélyűri utaknál minden kilogramm üzemanyag számít. A visszaút körülbelül négy napig tart, a küldetés végén pedig az Orion a Csendes-óceánba érkezik majd. Azonban most már rengeteget haladtunk előre a tervekben az Artemis–2-nek köszönhetően.

Nyitókép: Xinhua / eyevine / Northfoto/NASA 

Forrás: CNN, Space