Történelmi hideg a Karib-térségben: Kubában olyan időjárás uralkodott, amire eddig nem volt példa

Kuba neve hallatán inkább a trópusi éjszakákra, a tenger felől érkező meleg szellőre gondolunk, nem pedig fagypont közeli hőmérsékletekre. Most azonban valami egészen szokatlan történt: a szigetország történetében először olyan hideget mértek, ami már súrolta a fagyhatárt. 

Fagy közeli hideg egy trópusi szigeten: de hogyan?!

Kubában, az északi Matanzas tartomány egyik mérőállomásán olyan alacsony hőmérsékletet rögzítettek, amire korábban még nem volt példa. A hajnali órákban a hőmérő higanyszála egészen 0 Celsius-fok közelébe süllyedt, ami egy trópusi éghajlatú szigeten gyakorlatilag elképzelhetetlennek számított eddig. A helyzetet tovább súlyosbította, hogy a környéken zúzmara is kialakult: a mezők fehéres dérbe burkolóztak, mintha nem a Karib-tengeren, hanem egy mérsékelt égövi vidéken járnánk. ez pedig félelmet kelt mindenkiben, hiszen ez több, mint furcsa.

A legdurvább az egészben az, hogy ez az érték jócskán alulmúlta az eddigi kubai hidegrekordot is, amit még a kilencvenes évek közepén mértek. Akkor is rendkívüli eseménynek számított a lehűlés, de a mostani hideg még annál is erősebb volt. A szakemberek szerint mindez egy erőteljes hidegfront következménye, amely észak felől, az amerikai kontinens irányából hozott sarkvidéki eredetű levegőt egészen a Karib-térségig. Ez a légtömeg nem állt meg az Egyesült Államok déli részén, hanem tovább sodródott, és olyan területeket is elért, ahol a tél fogalma eddig legfeljebb elméleti volt. Felmerül a kérdés: mi történik a klímával? Mik ezek a szélsőségek?

Mit jelent most ez az egész?

Elsőre paradoxonnak tűnhet: miközben a klímaváltozásról legtöbbször melegedésként beszélünk, most épp egy rendkívüli hideg esemény került a figyelem középpontjába. Pedig a kettő nem zárja ki egymást. Sőt, a kutatók egyre gyakrabban hangsúlyozzák, hogy a globális felmelegedés egyik következménye éppen az időjárási szélsőségek gyakoribbá válása. Az északi féltekén zajló változások – például a poláris örvény meggyengülése – lehetővé teszik, hogy a sarkvidéki hideg levegő sokkal délebbre jusson, mint korábban. Ez pedig ilyen történéseket eredményez. Ennek látványos példája volt az Egyesült Államok keleti részén tapasztalt rendkívüli hideghullám is (amelyet mi is közöltünk), amely hóval, viharos széllel és rekord alacsony hőmérsékletekkel sújtotta még az olyan államokat is, ahol a tél általában enyhe. Floridában olyan hideg volt, hogy a hidegvérű állatok – például a leguánok – egyszerűen leestek a fákról, mert szervezetük nem tudott alkalmazkodni a hirtelen lehűléshez. Ez a hideghullám végül elérte a Karib-térséget is, és Kubában történelmi méréseket eredményezett.

A kérdés már nem az, hogy megtörténhet-e ilyesmi, hanem az, hogy milyen gyakran fogjuk még látni. A klímaváltozás nem egyenletes, lassú folyamatként zajlik, hanem ugrásokkal, szélsőségekkel. Egyre gyakoribbak a hőhullámok, az extrém hidegbetörések, a hirtelen lezúduló csapadékok és az olyan időjárási helyzetek, amelyek korábban ritkaságszámba mentek. Kuba esete azért különösen figyelemre méltó, mert megmutatja, hogy már a trópusi térségek sem védettek a szélsőséges hidegektől. Ez a történelmi hőmérséklet nem csupán egy adat a statisztikákban. Hatással van a mezőgazdaságra, az élővilágra, az infrastruktúrára, és arra is, ahogyan az emberek az időjárás biztonságosságáról gondolkodnak. Ami tegnap még elképzelhetetlen volt, az ma már valóság, és könnyen lehet, hogy a jövőben még több hasonló meglepetéssel kell szembenéznünk...

Nyitókép:  hamkahabibie / shutterstock

MTI