Az éghajlatváltozás hatásairól sok szó esik – grafikonokat, tudományos elemzéseket és statisztikákat látunk, hallunk nap mint nap. De néha elég egyetlen fénykép, hogy mindez átlépjen az elméletből a valóságba. Ezt bizonyítja Christian Åslund svéd fotográfus projektje is, aki az Északi-sarkkörön belül fekvő Svalbard szigetcsoporton dokumentálta a gleccserek elképesztő visszahúzódását.
Åslund nem csupán szép képeket készített: archív felvételeket keresett elő, és ugyanazokat a helyszíneket fotózta le több mint 100 év elteltével – szinte pontosan ugyanabból a szögből. Az eredmény sokkoló. A hatalmas, tömör jégtömbök helyét sziklás domboldalak, sötét fjordok és gleccser nélküli partvidékek vették át. Ez nem szezonális ingadozás. Ez nem optikai illúzió. Ez a klímaváltozás kézzel fogható nyoma, egy olyan folyamat, amely – ha nem történik drasztikus fordulat – már a mi életünkben is visszafordíthatatlanná válhat.
Christian Åslund svéd fotográfus nem először jár Svalbard szigetvilágában. Már 2002-ben is dokumentálta a norvég sarkvidék jégtakarójának visszahúzódását, ám a 2024-es visszatérésekor készült képei még a legpesszimistább várakozásokat is alulmúlták. Az új fotókat több mint százéves archív képek alapján készítette el pontosan ugyanabból a látószögből – az eredmény szinte sokkoló: a hajdani jégtömbök helyén ma már csupasz sziklafalak és jégtől mentes partvidékek láthatók.
Az összehasonlító sorozat a Norvég Sarkvidéki Intézet és a Greenpeace együttműködésével jött létre, célja pedig nem más, mint megmutatni, mennyit változott a táj az emberi éghajlatváltozás következményeként. Egyes helyeken, mint a Kongsfjorden környéke, már szinte nyoma sincs a korábban hatalmas gleccsereknek.
Az Északi-sarkvidék az egyik leggyorsabban melegedő térség a Földön. A NASA adatai szerint a nyári tengeri jég évente 12,2%-kal csökken, és az elmúlt száz évhez képest ma már 40-50%-kal kevesebb jég borítja az Északi-sark térségét. Egyes előrejelzések szerint az első jégmentes nyár akár már 2050 előtt bekövetkezhet, ami drámai következményekkel járna nemcsak az ott élő közösségekre, hanem a bolygó egész klímájára nézve.
A jég eltűnése fokozza a melegedést, mivel az addig fényt visszaverő fehér jég helyét átvevő sötétebb víz jobban elnyeli a napsugarakat. Ráadásul a gleccserek olvadása nem csupán látványos, hanem mérhető hatással van a globális tengerszint-emelkedésre is. Az édesvíz beáramlása megzavarhatja az óceáni áramlatokat, ami kihatással van az egész Föld élővilágára.
Julienne Stroeve, a University College London klímaszakértője szerint a gleccserek nem „lélegeznek”, nem húzódnak vissza és előre ciklikusan, hanem folyamatosan zsugorodnak. A felmelegedésnek ugyanis már nincs természetes ellenpontja: ha nem történik sürgős, globális szintű beavatkozás, a jégtakarók visszahúzódása megállíthatatlanná válik.
Åslund maga is azt mondja, döbbenetes számára, hogy még 2024-ben is sokan kétségbe vonják a fotóin látható tényeket. A kritikák ugyanazok, mint két évtizeddel ezelőtt: „Biztosan nyári képeket hasonlítottál össze téli felvételekkel.” Erre azonban határozottan cáfol: az archív képek is nyáriak, nincs rajtuk hó a hegyeken, és a tengeri jég is hiányzik – ahogyan az most is.
„Egy kép többet mond ezer szónál – de úgy tűnik, még így is nehéz elhinni a valóságot.” – fogalmazott a fotós.
Nyitókép:Bill Wei / Shutterstock
Forrás: CNN