Ezért válik a szárazság egyre pusztítóbbá Magyarországon is

Egy friss kutatás szerint ugyanis a légkör „szomjúsága”  is egyre nagyobb, így akkor is súlyosbodhat a szárazság, ha a csapadék mennyisége nem változik jelentősen. Ez a jelenség hazánkat is egyre jobban érinti, különösen az Alföldön.

Szomjas a természet – de a szárazság elképesztő

A Nature folyóiratban megjelent tanulmány több mint 120 évnyi klímadatot elemzett – többek között a hőmérséklet, a napsugárzás, a páratartalom és a szélsebesség figyelembevételével. A kutatók megalkották az ún. atmoszférikus evaporatív igény indexét, amely azt méri, mennyi vizet szeretne „felszippantani” a légkör a talajból, növényekből, vízfelületekből. És az eredmény aggasztó: a légkör folyamatosan „szomjasabb” lett, és ma már jóval több nedvességet párologtat el, mint évtizedekkel ezelőtt.

Ez a folyamat világszerte hozzájárul a szárazságok súlyosbodásához: az elmúlt 40 évben a szárazság intenzitásának növekedéséért közel 40%-ban ez a „légköri szomjúság” felelős. Ez pedig olyan régiókat is érint, ahol a csapadékösszeg viszonylag stabil maradt – például Magyarország egyes területeit.

Magyarország is szenved: az Alföld kiszáradt

Bár az idei tavasz itthon több csapadékot hozott, a hosszú távú trendek mást mutatnak: a HungaroMet és az Agrárgazdasági Kutató Intézet is rendre figyelmeztet a tartósan csökkenő talajnedvességre és az aszályos időszakok hosszabbodására – különösen az Alföldön, ahol az évek óta visszatérő tavaszi-nyári szárazság komolyan veszélyezteti a mezőgazdasági termelést.

A probléma Magyarországon sem kizárólag a csapadékhiányról szól. Az egyre forróbb nyarak, a megnövekedett napsütéses órák száma és az intenzívebbé váló szélviszonyok mind-mind hozzájárulnak ahhoz, hogy a légkör gyorsabban elvonja a nedvességet a földből és a növényzetből – még akkor is, ha időnként érkezik eső. Ezért fordulhat elő az, hogy egy kiadós nyári zivatar után is napokon belül kritikusan kiszárad a talaj.

Mit lehet tenni? A víztározás már nem elég

A szakértők egyetértenek abban, hogy a hagyományos vízmegtartási stratégiák (pl. tározók építése, csapadékvíz gyűjtése) önmagukban már nem elégségesek. A jövő egyik kulcsszava a „párolgáscsökkentés” lesz. Ehhez több területen kell egyszerre lépni:

• Szárazságtűrő növényfajták termesztése – különösen az alföldi gazdálkodásban,
• Talajszerkezet javítása – humusztartalom növelésével, szerves anyagok visszajuttatásával,
• Fásítás, mezővédő erdősávok telepítése, amelyek mérséklik a kiszárítást,
• Természetes vizes élőhelyek helyreállítása, hogy a környezet hosszabb ideig tartsa meg a nedvességet,
• Takarékos öntözőrendszerek (pl. csepegtető öntözés) használata, hogy ne vesszen kárba az értékes víz.

Az igazi kérdés már nem az, hogy jön-e a szárazság, hanem hogy mennyire vagyunk felkészülve rá – és hajlandóak vagyunk-e valóban hosszú távon gondolkodni vízről, természetről, élelmiszerről. Mert a természet szomja – úgy tűnik – nem fog csillapodni.

Nyitókép: su prasert / Shutterstock