Drámai mértékben csökken az antarktiszi fókák száma

A Brit Antarktiszi Felmérés (British Antarctic Survey – BAS) tudósai öt évtizedes megfigyelési adatok alapján állapították meg: az antarktiszi fókák sorsa szorosan összefonódik az olvadó jéggel – és az idő vészesen fogy.

Mi lesz a fókákkal?

A BAS kutatói már az 1970-es évek óta figyelik a Signy-szigeten élő fókákat, ahol három faj populációváltozását rögzítették rendszeresen: a Weddell-fókát, az antarktiszi medvefókát és a déli elefántfókát. A legfrissebb elemzések, amelyeket a Global Change Biology című tudományos folyóiratban publikáltak, súlyos visszaesést mutatnak. A legnagyobb veszteséget a Weddell-fóka szenvedte el – számuk 1977 óta 54%-kal csökkent. Ezek az állatok a stabil tengeri jégen pihennek, szaporodnak és vadásznak – vagyis gyakorlatilag minden tevékenységük a jégtől függ. Ahogy az olvad, úgy szűkül az életterük, míg végül nem marad számukra biztonságos tér.

Hasonló sors jutott az antarktiszi medvefókáknak is: bár ők szárazföldön kölykeznek, a táplálékláncban bekövetkező változások – amelyek a jég visszahúzódásához kötődnek – 47%-os populációcsökkenést eredményeztek. A déli elefántfókák esetében a visszaesés szintén kimutatható, de nem ért el statisztikailag jelentős szintet. Ennek ellenére a trend lefelé mutat – és ez önmagában is aggasztó.

Nem elmélet többé – a jégolvadás valós következményekkel jár

A jelentőség nemcsak a fajok számában rejlik, hanem abban is, hogy ez az első alkalom, amikor hosszú távú, stabil adatállomány alapján igazolni lehet a klímaváltozás élővilágra gyakorolt hatását. Korábban a tudósok leginkább előrejelzésekre és modellalapú becslésekre támaszkodtak – most viszont valódi trendek rajzolódnak ki, évtizedeken átívelő valós számokból. A 1982-től elérhető műholdas jégborítottsági adatok és a rendszeres állatszámlálások kombinálása lehetővé tette, hogy a fókák „válaszreakcióit” közvetlenül összekössék a környezeti változásokkal.

Michael Dunn, a kutatás vezető szerzője szerint:

 Az adatok ugyanis nemcsak a fókapopulációk válságát mutatják, hanem egy mélyebb, összetettebb ökológiai problémát is felszínre hoznak.

Ez ki fog hatni a mi sérülékeny világunkra

A fókák története nem ér véget ott, hogy kevesebben lettek. A BAS kutatói szerint az olvadó jég felborítja az egész antarktiszi táplálékhálót. A jég nem csupán egy úgynevezett „színpad”, ahol a vadászat és a szaporodás zajlik – aktív ökológiai szereplő, amely stabilizálja az élőhelyeket és védelmet nyújt a szél és a ragadozók ellen. Ha ez eltűnik, az egész rendszer darabjaira hullik.

Ez a hatás nem lokalizált – kihat a globális óceáni rendszerekre, a szénkörforgásra, sőt a bolygó éghajlatára is. A fókák tehát nem csupán áldozatok, hanem indikátorok: ők mutatják meg, hogy a változások hol és milyen mértékben zajlanak. 

Ha ők eltűnnek, az nemcsak egy faj eltűnését jelenti – hanem egy figyelmeztetést az egész emberiség számára.

Nyitókép: Alan M. Walker / Shutterstock