Hogy kerül a tévéd a nappaliból a tengerbe? Delfinek agyában képernyőkből származó mérgeket találtak
Itt állíthatja be, hogy a Google keresőben elsők között legyen a Köpönyeg.huA képernyők vegyületei ott vannak a delfinek szöveteiben. Sőt, az agyukban is. Egy friss hongkongi kutatás rámutatott, hogy a tengeri szennyezés egy eddig szinte ismeretlen forrásból is táplálkozik: a saját elektronikai eszközeinkből.
Eleget hallani a műanyagszemétről, a mikroműanyagokról, a túlhalászásról. De hogy a nappalinkban sorakozó képernyők vegyületei ugyanúgy a tengerben landolhatnak? Ez már kevésbé köztudott. Pedig a tengeri szennyezés sajnos valóban létezik. És a tengeri emlősök az elsők között isszák meg a levét.
Tengeri szennyezés egyenest a nappalinkból
- A képernyőkben lévő speciális vegyületek kimutathatók delfinek testében és az agyukban is.
- A táplálékláncban utaznak: előbb kisebb halakba kerülnek, onnan a nagyobb ragadozókba.
- A tévék és monitorok a fő forrás, nem az okostelefonok.
Képernyővegyületek a delfinek agyában: hogyan kerülnek oda?
Az Environmental Science & Technology folyóiratban megjelent tanulmány szerint a Hongkongi Városi Egyetem kutatói 2007 és 2021 között gyűjtött mintákon dolgoztak. Indopacifikus púposhátú delfinek és uszony nélküli delfinek szöveteit vizsgálták a Dél-kínai-tengerből: zsírszövetet, izmot, májat, vesét és agyat. 62 különböző vegyületre szűrtek, melynek során egy folyadékkristályos monomereknek (LCM-ek) nevezett szennyezőanyag-csoportot kerestek.
Az LCM nem egy egzotikus ipari méreganyag neve. Ezek azok az apró vegyi építőelemek, amelyek nélkül egyetlen modern képernyő sem működne. Ezek felelnek azért, hogy a pixel pontosan ott világítson, ahol kell, és a kép éles maradjon. A telefonodon, a laptopodon, a tévéden, mindenhol ott vannak.
A probléma az, hogy egy eszköz nem tart örökké. Meghibásodik, javításra kerül, eladják, vagy egyszerűen kidobják. Ez utóbbi az, ahol a dolog abszolút rossz irányba fordul. Mert az LCM-ek nem maradnak az eszközben, egy részük kiszabadulhat. De hova tűnnek?
A szennyvíz, az ipari hulladék és a rosszul kezelt e-hulladék révén ezek a vegyületek végül a tengerekbe jutnak. Innen pedig már csak egy lépés a tápláléklánc: apró élőlények, halak, majd a csúcsragadozók.
A környezetszennyezés ilyen formája kevésbé látványos, mint egy olajfolt, de hosszú távon hasonlóan komoly gondot jelenthet.
A vér-agy gáton is áthatolnak
A vizsgált állatok zsírszövetében találták a legtöbbet - ez elvárható volt, mivel a zsír jól raktároz mindenféle anyagot. De a delfinek agyában is kimutatták őket. Ez az, ami a kutatókat is meglepte.
Az agy egy különösen védett terület. A vér-agy gát pontosan arra való, hogy a keringésben lévő idegen anyagokat visszatartsa. Ha valami mégis átjut, az eleve nagy problémát jelent. Ugyan a közvetlen egészségkárosodást vadon élő állatoknál egyelőre nem bizonyították, de sejtkultúrákon végzett laborvizsgálatok megmutatták, hogy az LCM-ek képesek megváltoztatni a génaktivitást a DNS-javítással és a sejtosztódással összefüggő területeken. Ez ugyan nem betegség, de előjel lehet.
A tévé a főbűnös, nem a telefon
A kimutatott vegyületek kémiai összetétele alapján a kutatók rekonstruálni tudták a valószínű forrást: televíziók és számítógép-monitorok állnak a szennyezés mögött leginkább. Az okostelefonok hozzájárulása kisebb. Ennek részben praktikus oka van: a nagyobb készülékek nagyobb eséllyel kerülnek nem megfelelő hulladékkezelési láncba. A fejlődő országok informális bontótelepein – ahol sokszor égetéssel dolgoznak – a vegyületek kontrollálhatatlanul kerülnek ki a környezetbe.
A táplálékláncban utaznak
A delfinek és más tengeri élőlények nem a vízből szívják fel az LCM-eket közvetlenül. A vegyületek előbb kisebb halakban és gerinctelenekben halmozódnak fel, és onnan kerülnek a nagyobb ragadozókba. Ez egy klasszikus bioakkumuláció - ugyanaz a mechanizmus, ami miatt a higany is a csúcsragadozókban dúsul a legjobban.
A fenntartható életmód és a tudatos fogyasztás szempontjából mindez egy kényelmetlenül konkrét következményt jelent: ami a szemétbe kerül, nem tűnik el, hanem megtalálja az utat valahová máshová, ahol végül kárt okoz.
Azért bizakodásra is van jel
A kutatók több mint tíz év adatait nézték végig, és azt figyelték meg, hogy az LCM-szintek a delfinek zsírszövetében emelkedtek, ahogy a folyadékkristályos kijelzők terjedtek, majd csökkenni kezdtek, amikor a gyártók áttértek a LED-alapú technológiákra. Ez arra utal, hogy a gyártási döntések igenis számítanak. Természetesen nem azonnal, és csak akkor, ha a hulladékkezelés is rendben van mellette.
Az ENSZ tavaly arra figyelmeztetett, hogy a világ vesztésre áll az elektronikai hulladék elleni küzdelemben: évente 62 millió tonna e-hulladék keletkezik, amelynek túlnyomó része nem megfelelő kezelés mellett végzi.
A tengeri élővilág védelme és az otthoni szokásaink között tehát valós összefüggés húzódik. A veszélyeztetett tengeri emlősök szöveteiben ott lapuló vegyületek egy része a nappalinkból indult.
Nyitókép: CandyRetriever / Shutterstock
