Egy hatalmas aszteroida csapódott a tengerbe: megacunami indult el Európa felé
Itt állíthatja be, hogy a Google keresőben elsők között legyen a Köpönyeg.huNéha a tudomány tényleg olyan, mint egy krimi. Van egy furcsa nyom, egy évtizedek óta vitatott rejtély, és kutatók, akik nem hagyják annyiban. Most pontosan ez történt az Északi-tenger mélyén rejtőző titokkal: egy sokáig kétséges eredetű képződményről végre kiderült, hogy nem más, mint egy hatalmas aszteroida becsapódásának nyoma.
Egy hatalmas aszteroida csapódott a tengerbe, és elindított egy több mint 100 méter magas cunamit is Európa felé. Úgy hangzik ez, mint egy kitalált történet, de most bebizonyosodott, hogy igenis van valóságalapja a feltételezésnek.
Aszteroida okozta a krátert az Északi-tenger fenekén
- Egy Északi-tenger alatti képződményről kiderült, hogy valódi becsapódási kráter
- A becsapódó aszteroida kb. 160 méter átmérőjű volt
- A becsapódás körülbelül 43 millió éve történt
- Az esemény akár 100 méter magas cunamit is kiválthatott
- A végső bizonyítékot speciális ásványok adták
Egy aszteroida, amiben sokan nem hittek
A történet egy különös formájú képződménnyel kezdődik az Északi-tenger fenekén. A kutatók már a 2000-es évek elején észrevették ezt a több gyűrűből álló struktúrát, amit később Silverpit-kráternek neveztek el. Csakhogy volt egy probléma: senki sem tudta biztosan, hogyan jött létre. Egyesek szerint egy aszteroida becsapódás nyoma volt, mások viszont úgy gondolták, hogy egyszerűen a föld alatti rétegek mozgása, például sókiválás vagy beszakadás alakította ki. A vita annyira komoly volt, hogy a tudományos közösség végül inkább elvetette az aszteroida-elméletet. Most viszont minden megváltozott.
A kutatók modern, háromdimenziós szeizmikus vizsgálatokkal néztek újra a kráter mélyére. Ez a módszer kicsit olyan, mint egy ultrahangvizsgálat, csak épp a föld alatt: hanghullámokat küldenek le, majd azok visszaverődéséből kirajzolódik, mi rejtőzik odalent. És amit találtak, az nagyon egyértelmű volt. A struktúra minden részlete – a középső kiemelkedés, a gyűrűk, a törések – pontosan úgy nézett ki, ahogyan egy becsapódási kráternek kell. De még ez sem lett volna elég a végső bizonyításhoz. A döntő bizonyíték végül egészen váratlan helyről került elő: régi, több mint 40 éve eltárolt fúrómintákból. Ezekben a mintákban a kutatók apró ásványdarabokat találtak, amelyek olyan extrém nyomás hatására deformálódtak, ami gyakorlatilag csak egy aszteroida-becsapódás során jöhet létre.
Ez volt az a pont, ahol már nem maradt kérdés.
Egy elképesztő erejű becsapódás, ami hatalmas cunamit indított el
A számok önmagukért beszélnek. A becsapódó objektum körülbelül 160 méter átmérőjű lehetett, nagyjából egy stadion mérete. Ez elsőre talán nem hangzik óriásinak, de az ilyen égitestek elképesztő sebességgel érkeznek: itt nagyjából 15 km/másodpercről ( kb. 54 000 km/h) beszélünk. Ez azt jelenti, hogy a becsapódás energiája brutális volt. Az aszteroida átszakította a tenger vizét, majd mélyen a földkéregbe csapódott, és egy több kilométeres krátert hozott létre. A környező kőzetek egy része egyszerűen elpárolgott, miközben gáz és törmelék robbant vissza a felszín felé.
És itt jön a leglátványosabb következmény: a víz elmozdulása. A becsapódás akkora mennyiségű vizet lökött félre, hogy egy hatalmas, akár 100 méter magas cunami indult el. Ez ugyan nem okozott globális katasztrófát, de a környéken élő élővilág számára biztosan végzetes lehetett.
Jogosan merül fel a kérdés: oké, de miért számít egy 43 millió évvel ezelőtti esemény? Azért, mert minden ilyen felfedezés segít jobban megérteni a Föld történetét, és azt is, hogy mennyire aktív hely a világűr. Az ilyen közepes méretű becsapódások nem ritkák geológiai időskálán, csak éppen nehéz őket bizonyítani, főleg ha víz alatt történtek. Ez a kutatás ráadásul azt is megmutatja, mennyire fontos a technológia fejlődése: ami 20 éve még vita tárgya volt, ma már szinte teljes bizonyossággal megválaszolható.
Nyitókép: MARK GARLICK/SCIENCE PHOTO LIBRARY / Getty Images
Forrás: zmescience
