Hova mennek a madárrajongók? Kolumbia és Dél‑Afrika madármegfigyelő turizmusának előretörése jól példázza, hogy milyen tényezők alakítják azt, hogy egyes országokból miért érkezik sok természetjáró, mások viszont alig profitálnak ebből.
Rengeteg mindenen múlik, hogy a madárrajongók hova utaznak. Kolumbia és Dél-Afrika a legerősebb a madármegfigyelő turizmusban.
A madármegfigyelés turizmusa az utóbbi tíz évben ugrásszerűen növekedett, mivel egyre többen keresik a fenntartható, természetközeli élményeket. Az olyan országok, ahol sok egyedi faj él, nagy potenciállal rendelkeznek, de nem mindenhol használják ki ezt a lehetőséget. Az eBird applikáció adatai alapján (több mint százmillió bejelentés világszerte) kiderült, hogy jól mérhető, merre tendál a madármegfigyelő turisták érdeklődése. Kolumbia például drámaian növelte a madármegfigyelési napok számát 2010 és 2022 között, így már 40‑szeresére nőtt a bejelentett napok száma. Ez országként vezető pozíciót hozott neki a látogatottság tekintetében. A madárfajok sokfélesége Kolumbiában nagyon magas, közel kétezer fajjal, emellett az infrastruktúra is fejlődik: védett területek, öko‑lodge-ok, helyi túravezetők biztosítják, hogy a turisták ne csak a madarak miatt jöjjenek, hanem jó élmény legyen így is.
Dél‑Afrika volt a második legkedveltebb célpont madármegfigyelők számára az elmúlt évtizedben. A megfelelő infrastruktúra, a biztonság viszonylag magasabb szintje, az elérhetőség és a marketing is hozzájárult ehhez az eredményhez.
Ugyanakkor más olyan országok, amelyek elvileg bővelkednek madárfajokban, mint Venezuela, a Kongói Demokratikus Köztársaság, Bolívia, Madagaszkár, és Pápua Új‑Guinea jóval kevesebbet vehetnek ki a madármegfigyelési turizmusból. Ezekben országokban a látogatottság stagnál vagy csökken, és nem látszik, hogy arányosan növekedne azok aránya, akik kizárólag, vagy főleg madármegfigyelés miatt utaznak oda.
A tanulmány szerint négy fő tényező magyarázza az eltéréseket: az ország kis‑elterjedésű madárfajainak száma; az összes madárbiodiverzitás; az ország békésségi indexe, és az emberi fejlettségi index. Ezen mutatók közül az emberi fejlettségi index magyarázza a legnagyobb hányadát annak, hogy egy ország mennyi madármegfigyelő turistát vonz. Második helyen áll a fajgazdagság, majd a kis területre korlátozott fajok gyakorisága, végül a békésségi mutató.
Azokban az országokban, ahol alacsony a fejlődési szint, magas a bűnözés vagy konfliktus, rossz az infrastruktúra, hiányos az egészségügyi ellátás, rosszak. A közlekedési és szálláslehetőségek, ezek akadályozzák a turisták beáramlását
Nyitókép: macondofotografcisi / Shutterstock