
1924. június 13-án, pénteken történelmi esemény zárta a Zsámbéki-medence nyugalmas délutánját. Egy rendkívül erős tornádó csapott le Biatorbágy környékén.
Holnap lesz 101 éve, hogy ez az Európa-szerte ritka, pusztító erejű vihar végigsöpört a Duna-Tisza közi vidék több településén, aminek következtében tornádó alakult ki. Ma újra megidézzük ennek a természeti katasztrófának az emlékét.
A tornádó Biatorbágy (akkor Bia), Páty és Torbágy környékén csapott le, mintegy 70 kilométeres úton söpörve végig. A vihar tölcsérei legalább hat percig tomboltak, és 1 kilométer szélességben kísértetiesen pusztító erővel csapdostak, miközben a széllökések sebessége elérhette a 320–345 km/órát is. Az összehúzódó légnyomás több tíz milliméterrel csökkent, néhol az 675 mm alá is besüllyedt, ami különösen alacsony érték volt.
A tornádó kilenc ember életét követelte, és körülbelül 61 személy sérült meg. Bián 400 ház szenvedett súlyos károkat: 65 épület elvesztette tetejét, míg 96 épület megrongálódott, és négy ház omlott össze teljesen. Torbágyon 20 épület dőlt romba, és további közel 200 ház sérült meg. A tornádó olyan erejű volt, hogy az EF-skála alapján F4-es, az intenzív tornádók legfelső kategóriájába sorolható eseményként tartják számon.
A tornádó nyomai nemcsak fizikai rombolásként maradtak meg, hanem mélyebb társadalmi és kulturális nyomokat is hagytak. Szemtanúk visszaemlékezéseiben a hatalmas, legalább három tölcsér egyesüléséből kialakult viharfelhő sötétbe borította a régiót – mintha a pokol tért volna vissza a nyugalmas vidékre. A helyi történészek és archív felvételek szerint a térség ezt követően hónapokig hordozta a bombatámadás-szerű pusztítás mentális és építészeti nyomait.
Az összeomlott házak újjáépítése éveket vett igénybe, és a tornádó belépett a helyi legendáriumba: a Zsámbéki-medence azon ritka helyszíne volt, ahol Európában is szokatlanul nagy erejű forgószél pusztított.
A biatorbágyi vihar mind emberi történetként, mind meteorológiai kuriózumként fontos figyelmeztetés arra, hogy a természet sosem alszik, és csak tudással, elővigyázatossággal, közösségi összefogással lehet igazán felkészülni a váratlan eseményekre.
Nyitókép: Domenichini Giuliano / Shutterstock