Mi okozta a 90 másodpercenkénti földrengést? – Az ok hátborzongató

Aztán hirtelen elcsendesedett – hogy egy hónappal később újra visszatérjen, valamivel gyengébben. Nem földrengés volt, nem vulkánkitörés, nem robbantás. A bolygó azonban mégis mozgott, mintha valami rejtett ritmust követett volna.

Egy rejtett óceáni hullám okozta a földrengést

A szokatlan rengéssorozat kiváltója nem a Föld mélyéből érkezett, hanem a felszínéről – pontosabban egy eldugott grönlandi fjord belsejéből. A kutatók kimutatták, hogy két óriási földcsuszamlás indította el a lavinát, amelyek hatalmas, akár nyolc méteres szökőárakat (megacunamikat) hoztak létre a Dickson-fjordban. Ezek a hullámok nem tudtak „kiszabadulni” a fjord zárt rendszeréből, így oda-vissza csapódtak a partfalak között, egy állandóan rezgő víztömeget hozva létre. Ez a mozgás szinte láthatatlanul, de folyamatosan húzta-nyomta a Föld kérgét, így világszerte érzékelhető szeizmikus jeleket produkált.

Ez a típusú seiche – egy belső, külső erő nélkül fennmaradó állóhullám – rendkívül ritka jelenség, és ilyen hosszúságban, ekkora erejű formában soha korábban nem dokumentálták közvetlenül.

Hogyan jöttek rá?

A tudósok sokáig csak modellekre és elméleti számításokra hagyatkozhattak. A végső bizonyítékot azonban a SWOT (Surface Water and Ocean Topography) műhold szolgáltatta. Ez a NASA és a francia űrügynökség közös küldetése 2022 végén indult, és olyan részletességgel képes a vízfelszínt feltérképezni, mint korábban semmilyen más eszköz.

A SWOT radaradatai világosan megmutatták: a fjord vízszintje akár két méterrel is megdőlt az egyik irányba, majd ugyanennyivel a másikba – újra és újra. A mért hullámmozgások tökéletesen megegyeztek a 90 másodpercenkénti rengésekkel. Az időzítés, az amplitúdó és az irányváltások mind-mind alátámasztották a kutatók gyanúját. A rejtély megoldódott: a Földet egy bezárt hullám rázta meg.

És ami még különösebbé teszi az esetet: a láncolatot maga a klímaváltozás indította el. A grönlandi gleccserek gyors olvadása instabillá tette a partfalakat, amelyek végül óriási földcsuszamlásként csúsztak bele a fjordba. Ezek okozták a megacunamikat, azok a seiche-t, az pedig a globális pulzálást. Egy jégmező megolvadt – és a bolygó egész kérge megremegett.

Thomas Monahan, a kutatás vezetője szerint ez az eset példa arra, milyen új típusú szélsőségeket szül a klímaváltozás, különösen a világ távoli, kevéssé megfigyelt pontjain.

 – nyilatkozta.

Mi várhat még ránk ezek után?

Ez a történet több egy tudományos különlegességnél. A 2023-as rengés azt üzeni: olyan folyamatok indultak el, amelyeket már nem tudunk teljes mértékben ellenőrizni, csak érzékelni. A bolygónk reakciókat mutat az éghajlatváltozásra – nemcsak a levegőben vagy a jégtakarókban, hanem a geológiai mélységekben is.

Ahogy a sarki régiók tovább melegszenek, a földcsuszamlások, megacunamik és ilyen seiche-hullámok egyre gyakoribbak lehetnek. Ez pedig nemcsak helyi katasztrófák kockázatát növeli, hanem bolygószintű következményeket is hozhat – csendes rengéseket, rejtett vészjeleket.

Nyitókép: Allexxandar / Shutterstock

Forrás: zmescience