Egyre és egyre többen hódolnak a kávé élvezetének, így mostanra kijelenthetjük, hogy a fekete alap-élelmiszerré vált a fejlett világ számára. Azonban ez nem minden esetben olyan jó dolog, hiszen tudjuk, hogy a kávé termesztése nem éppen fenntartható, és az ökológiai lábnyoma sem kicsi.
Maga a kávéfogyasztás is lehet azonban nagyon szennyező, ahogyan létezik olyan módszer is, amivel a lehető legkisebbre lehet csökkenteni egy erős fekete felhasználásának környezeti hatásait. Azt valószínűleg nem nagyon kell indokolni, hogy miért is a legszennyezőbb megoldás a kapszulás kávé. A tartók anyaga bányászattal érhető el és bár az összegyűjtésük jól megszervezett, újrahasznosításukkal kapcsolatban ez már nem igaz.
Adná magát a megoldás, hogy akkor a kotyogós/filteres/francia kávékészítés a nyerő, hiszen ennél nincs külön hulladék, maximum a kávé csomagolása. Csakhogy ezek a módszerek kifejezetten sok kávét pazarolnak el egy főzéshez, így amit a hulladék oldalán megspórolnak, ezt a másikon el is veszítik.
Az optimális kávémennyiséggel persze a mérleg átbillenthető, erre figyelve jó megoldás lesz a fenti hármas is. Ha azonban a kényelem erősebb, akkor legalább a párnás megoldások mellett tegyük le a voksunkat. Itt ugyanis a teljes “életciklust” vizsgálva az ökolábnyom jóval alacsonyabb, mint a pazarló kotyogós, vagy a kapszulás kávé esetében, és a kényelmi funkció is megmarad. A lefőzés után érdemes górcső alá venni a poharat is, amibe az éltető nedű kerül, de ez már egy másik kérdés.
képek és lead kép: shutterstock