Nemrégiben egy új tanulmány látott napvilágot, melyben Sonja Sudimac, a Max Planck Emberi Fejlődés Intézetének kutatója és munkatársai a természet agyunkra gyakorolt hatásait vizsgálták, és olyan eredményt kaptak, amivel érdemes foglalkozni.
Azt már egy jó ideje tudjuk, hogy az erdőben eltöltött kellemes idő kifejezetten jó hatással van ránk, de ez így tudományosan nem értelmezhető. A kutató és munkatársai így egy vizsgálati módszerrel azt nézték, hogy az amigdalára milyen hatást gyakorolhat a természetben eltöltött idő.
Az agy középső, kicsi része fontos szerepet tölt be a stresszkezelésben, az érzelmi tanulásban, illetve ide köthető az “üss vagy fuss” reakció is. A vizsgálat során 63 egészséges felnőtt ember teszteket töltött ki, memóriafeladatokat oldott meg, melyek stressznek tették ki a szervezetet - eközben pedig agyukat MRI-vel monitorozták. A papírmunka után az alanyok egy része a közeli berlini grunewaldi erdőben, egy kijelölt szakaszon tett egy kellemes sétát, míg a másik csoport Berlin egy forgalmas bevásárlóutcáján tette ugyanezt.
Miután visszatértek újra kitöltették velük az előző feladatokat, miközben természetesen ugyan úgy monitorozták az agyukat. A vizsgálat szerint az erdőben eltöltött egyetlen óra mérhetően csökkentette az amigdala aktivitását - ezzel pedig először sikerült ok – okozati összefüggést kimutatni a természet és az agy egészsége között.
A városi sétán részvevő alanyok esetében a csökkenés nem volt jelen, ugyanakkor az amigdala aktivitása sem nőtt meg, vagyis a sokszor emlegetett városi stressz a kísérlet során nem volt kimutatható. Ennek oka azonban igen sok dolog lehet.
képek és lead kép: shutterstock