A repülés lehetővé teszi, hogy viszonylag olcsón olyan helyekre is eljuthasson az ember, amik a repülés kora előtt elérhetetlenek lettek volna. Így tehát érthető, ha ragaszkodunk ehhez a lehetőséghez. A gyártók feladata így az, hogy olyan gépmadarakat hozzanak létre, melyek környezetre gyakorolt hatása minimális, így a repülést még sokáig élvezhetjük.
Már amennyire élvezzük, hiszen sokan félnek tőle, aminek kiváltó okai köz előkelő helyen szerepel a turbulencia. Ennek a jelenségnek három fokozata is van: az enyhe turbulencia közben a légiutas kísérők még folytatják a munkájukat, a kiszolgálást, a kocsik tologatását, sőt, az utasok is különösebb gond nélkül közlekedhetnek a széksorok közt.
A közepes turbulencia azonban már megterheli a biztonsági öveket. Ilyenkor már a személyzetnek is le kell ülnie, hiszen balesetveszélyes lehet a mozgásuk. Az erős turbulencia pedig olyan helyzet, mely a rémálmainkban kísért bennünket - mindazzal együtt is, hogy a gépek erre a turbulenciára is fel vannak készítve, vagyis ezeket is gond nélkül kibírják.
A klímakatasztrófa azonban itt is beint nekünk, ugyanis a légkör változásai a turbulenciák számát és erejét is növelik. Egy transzatlanti utazás során eddig 10 percnyi turbulenciával lehetett számolni, ez azonban néhány évtizeden belül 20-30 percre fog növekedni. Ráadásul az egyik legveszélyesebb turbulencia, a tisztalevegő-turbulencia jelentkezése 2050-2080 között általánossá válhat. Ez a fajta jelenség nem a gépre jelent nagyobb veszélyt, hanem az utasokra, ugyanis ennek semmilyen látható előjele nincsen, vagyis hirtelen jelentkezik, a kapitány nem tudja előre figyelmeztetni az utasokat a várható “kellemetlenségekre”.
képek és lead kép: shutterstock